/

A Vértes barlangjainak megismerése

A Vértessomlói-barlang A Csóka-hegyi víznyelőbarlangok >> Szakáll-nyiladéki-barlang >> Dűlt-kúti-völgyi (Média)-barlang >> Hárs-völgyi-(Hamar)-barlang Várgesztesi-szakadék 2. és 3. sz. barlang

A 2000-ig felderített barlangok

A hazai mészkő- és dolomithegységek közül a Vértes számított karsztjelenségekben, barlangokban legszegényebb területnek. Korábban itt csak a Csákvári-barlangot tartották nyilván. Az Alba Regia Barlangkutató Csoport ehhez képest forradalminak nevezhető változást ért el. Számos kisebb-nagyobb üreg kataszterezése mellett ismertté tették a Gánti-barlang dolomitban kialakult, az ementáli sajt belsejéhez hasonló járatait (Gönczöl I. 1986), sőt a felhagyott bauxitbányákban is említésre méltó járatokra bukkantak. 2000-ig 150 m. hosszúsága ellenére a Gánti-barlang volt a terület leghosszabb barlangja, látványát tekintve országosan is jelentős.

A Vértessomlói-barlang

A Vértessomlói-barlang a Vértes fennsíkjától elkülönülő Nagy-Somlyó belsejében alakult ki. Felfedezéséhez az a felismerés is segített, miszerint a hegységelőtéri karsztkibukkanások jelentik a karsztvízrendszer fő megcsapolási pontjait. Jelenleg a Kisalföldre eső két településen, Tatán és Pápa-Tapolcafőn zajlik a Dunántúli-középhegység, egyben a Kárpát-medence legnagyobb karsztforrás-tevékenysége. Ezek a hegységelőtéri helyek jelentik a karsztos kőzettömeg legalacsonyabban fekvő felszíni érintkezéseit, amik lehetővé teszik akár távoli nyíltkarsztos területek vizeinek felszínre lépését is. A múltban a Nagy-Somlyó hasonló szerepet játszhatott, így feltételezhető, hogy azt barlangrendszerek szövik át. A Vértessomlói-barlang 2000 decemberében történt felfedezése ezt az elgondolást igazolja. Magyarországon egyedülálló módon nem kellett feltárni, csupán bejáratára rátalálni. A cikk írója a Tatabányai Barlangkutató Egyesület vezetőjét, Polacsek Zsoltot tudta rávenni, hogy társaival hatoljon le a nyílásba. Így ők lehettek a Vértes máig legjelentősebb, leghosszabb barlangrendszerének első bejárói. Némi törmelék, kő félrepakolása után egyetlen alkalommal a jelenleg ismert hosszában tudták bejárni. Különleges termálkarsztos barlang vált ismertté. A Dachsteini Mészkőben kialakult üregrendszer oldott falaira utólag karsztidegen ásvány, barit vált ki, míg ez a Budai-hegység hévizes barlangjaiban csak feltáródott az ottani járatok kialakulása során. A nagyméretű két terem és látványos oldásformák tovább emelik jelentőségét. Fokozott védettségét a legrövidebb időn belül nyerte el.

A Csóka-hegyi víznyelőbarlangok

A Vértesben nemrég víznyelő jellegű karsztobjektum sem volt ismert. Mára viszont 3 időszakosan aktív víznyelőbarlang tárult föl a Csókakő és Mór fölötti fennsíkon a terepbejárásnak majd a Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetsége kutatómunkájának köszönhetően.
A Szakáll-nyiladéki-barlang dolomitban kialakult aknája 17 m. mélyre nyúlik. A tisztára mosott falak időszakosan aktív jellegét mutatják, vizet kb. 1 km2 területről kap.
A Dűlt-kúti-völgyi (Média)-barlangot völgytalpi mélyedésbe ásott kutatóakna érte el 2006 tavaszán. A bejárati omladékzóna akkor még életveszélyes volt, egyik alkalommal a barlang kutatóit mentőakció keretében kellett felszínre hozni. Azóta ez a szakasz megerősítésre került. Alatta Dachsteini Mészkőben kialakult cseppköves harangakna, majd ferde hasadékakna vezet le egy 8 m. mélységű tóhoz, amelynek alja kb. 40 m. mélyen van.
A Hárs-völgyi-(Hamar)-barlang a Vértes legjelentősebb víznyelőbarlangja. Dachsteini Mészkőben húzódó járatait 2006-ban egy nemrég felderített víznyelőben 3 m. mélyre leásva sikerült megismerni. Első részén omlásveszélyes (szemünk láttára egy másfél mázsás kő szakadt le a mennyezetről kis híján súlyos balesetet okozva) majd látványos cső alakú, tisztára mosott akna vezet alsó szakaszára. Végpontja kb. 30 m. mélyen van. 2,5 km2 vízgyűjtőjéről nagy árvizek érkeznek a barlangba. Zivataros időben a lenttartózkodás életveszélyes, mert az akna teljes keresztmetszetét is elfoglalhatja a vízbetörés. Az ár- és omlásveszély miatt fontos volna a bejárat zárhatóvá tétele. Mivel a barlang valószínűleg a tatai források vízgyűjtőjére esik, ahol nem ismertek hegylábi kifolyók, az itt eltűnő áradmányvíz is Tata felé veheti útját a mélykarszton keresztül. (tatai források vízgyűjtője: lásd: Fogarasi Sándor: Visszatérnek-e a tatai források?)

Újabban megismert egyéb barlangok a Vértes K-i részén

A Várgesztesi-szakadék nem szerepel az Alba Regia Barlangkutató Csoport kataszterében.
Létezésére Polacsek Zsolt (Tatabányai Barlangkutató Egyesület) hívta föl a figyelmet. Mint szakadékdolina, a bükki Udvarkő jelentőségével nem vetekszik, a Dunántúlon egyedülállónak számít. Az eocén mészkőben kialakult katlan alja feltűnően hideg, ahol huzatoló hasadékok jelzik a nagyobb barlang létezését.
 

Említésre méltó barlangokra sikerült bukkanni 2000-ben terepbejárás közben Vitányvár és a Körtvélyes-hegy közt Kapberekpuszta fölött. A Dachsteini Mészkőből álló sziklafalban 3 üreg vált ismertté. A 2. és 3. sz. barlang hossza 10-20 m. közötti. Mindegyik oldott szálkőjáratokból áll, a 2. számúban félméteres cseppkő, a 3. számúban továbbjutási lehetőség van.
 

Felhasznált irodalom: Gönczöl Imre: A Vértes-hegység barlangkataszteri felmérése – Karszt és Barlang, 1986. II.p.115-118

Fogarasi Sándor: Visszatérnek-e a tatai források? – Földrajzi Konferencia, Szeged 2001