Berger Károly-barlang

Vetítésért klikk a képekre	A tapolcai barlangok keletkezése Feltárástörténet A barlang néhány általános jellemzője A Barlangtani Intézet által készített VIDEÓ Friss hírek   A barlangban készült fotódokumentáció feldolgozása folyamatban van..

A tapolcai barlangok keletkezése

Ekkor lép fel a keveredési korrózió, ami azt jelenti, hogy a keveredő vizek oldóképessége jelentősen megnő. Így nagy termek is képződhetnek, sokszor sajnos meglepően szűk folytatással. A falakon az oldás nyomai: üstök és kagylószerű mélyedések, csövek, kipreparált, csipkés formák láthatóak. A víz a járatokon át a források felé áramlik.

Ezek a források a délre eső Malom-tónál törnek fel, de feltehető, hogy a Kórház-barlang és a Berger-barlang ma már száraz felső szintjeiről hajdan egy másik ponton jutott felszínre a víz, barlangjárataik ugyanis csak véletlenszerűen kapcsolódnak az aktív szintekhez. Tágasabb üregeik erősen pusztulnak, omladékhegyek és kőtömbök nehezítik a továbbjutást.

A barlang alsó részén, kb. 20 méter mélyen már megfigyelhető a karsztvíz, de inkább csak állóvizek formájában. Aktív járatok a nagy termek tavainak alján várhatóak a jövőbeni víz alatti kutatások eredményeként. Ezek egyfajta forrástermeknek tekinthetők. Erre utal az is, hogy tőlük északra már nem vezetnek tovább a járatok. Hasonló vízfeltörések találhatók ma is a Kórház-barlang alsó szintjén, a Búvárok termében.

Feltárástörténet

2002

Fúrások alapján már az 1990-es évekből is ismert volt, hogy a tapolcai TIAC-pálya északi oldalán is a Kórház-barlanghoz hasonló járatok találhatók, ezek pontos helyét azonban nem jelölték be. Az itt épülő Hotel Pelion alapozási munkáit megelőző fúrások során újra jelentkeztek az üregek, ezúttal azonban feltárásra is sor került. A legmagasabb harántolt üregre Kolláth János irányításával egy 12 méter mély kutat mélyítettek. Ennek alján a várt egy méternél magasabb járat helyett csak kőtörmeléket találtak, de 2002. március 4-én Kolláth Jánosnak rövid bontással sikerült egy kb. 10 m hosszú, szűk, omladékos kürtőben végződő járatot találnia. A felfedező erről értesítette a Tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoport többi tagját, s másnap fiával, Kolláth Attilával, valamint a kutatócsoport vezetőjével, Szilaj Rezsővel visszatért a barlanghoz. Egy szűkület átbontása után újabb, 10-15 méteres járatba jutottak, melynek végét azonban hatalmas omladékhalom zárta el. A barlangot Berger Károlyról, a Tavasbarlang két világháború közötti „mindeneséről” neveztük el.

A kutat alaposabban körbevizsgálva feltűnt, hogy a kút alját kitöltő homok és a felette levő kőzet közti ujjnyi résből huzat áramlik ki. Mivel az anyag csörlő segítségével könnyen a felszínre emelhető volt, itt folytattuk a bontást.

A homok és agyagrétegek kitermelése után a megnyíló szűkületen át légréses omladéktömbök közé jutottunk. A huzat irányát követve haladtunk tovább a feltárással. Végül 1,5-2 m³ kőtörmelék kitermelésével 2002. június 2-án  elértük az első, később dr. Horváth Tiborról elnevezett termet. (Ő a kórház-barlangi gyógyterápia vezetője volt, aki hazánkat nemzetközi szervezetekben is képviselte.) A terem mennyezetét réteglap-leszakadás alkotja, a leomlott kőzeten már itt is fehér kristálykiválások láthatóak. Innen még további járat nyílt, melyen át két újabb termet fedeztünk fel. Keszler Aladár és Piedl Endre egykori tapolcai barlangkutatókról neveztük el őket. Az első egy elég lapos, két tágasabb részből álló, szépen oldott üreg, utóbbi egy 10 méternél hosszabb, omladékos folyosó, mennyezetén oldási üstökkel. Az új járatszakaszokban, melyeket kb. 80 m-re becsültünk, Kolláth Attila, Szilaj Rezső és Tál László járt elsőként, a bontásokban rajtuk kívül még Farkas Arnold, Molnár Milán, Sárközi Attila és Tóth Péter vett részt rendszeresen.

A folytatásba 2002. jún. 6-án a Piedl-terem végén levő, huzatoló omladék átbontásával sikerült bejutni egy lefelé vezető lyukon keresztül. Egy tágas, oldott mennyezetű terembe (Plózer István-terem) jutottunk, melynek túlsó végén egy mélyedésben szűk kuszoda bejárata látszott. Rövid vésés után egy hófehér kristályokkal borított kuszodán át a barlang akkori utolsó, omladékdombbal lezárt termébe érkeztünk. (Kessler Hubert-terem). Ennek az elsőként feltárt résznek a hossza 280 m volt.

2006

2006-os feltárásainkat új kutatási helyek kijelölésével kellett kezdenünk, mert a korábbi években kutatott végponton, a Kessler-terem omladékában ásott járatunk végét túl nehezen bonthatónak találtuk és létszámunkhoz képest már túl hosszúvá vált az anyagmozgatás útvonala is.

Vizsgálódásaink során fedeztük fel, hogy a lejárati kút falában már a barlang feltárása során észlelt, akkor erősen huzatoló repedésen keresztül fény szivárog be a Horváth Tibor-terembe. Ennek kivésésével, amit biztonsági és kényelmi szempontok is indokoltak, új bejáratot nyitottunk a kút talpa felett 2-3 méterrel.

Ezután a Kessler Hubert-teremhez csatlakozó, homokos aljzatú járat jobb oldalán nyíló szűk rést kezdtük el alaposabban vizsgálni. Itt már korábban is huzatot észleltünk, de mivel az aljzata szálkőnek tűnt és kb. 1 m után teljesen beszűkült, korábban nem foglalkoztunk vele. Most rövidesen kiderült, hogy az aljzat valójában nem szálkő, hanem csak össze van cementálva, alatta pedig könnyen bontható, laza homok található. Mivel ez a bontási hely meglehetősen ígéretesnek tűnt, a továbbiakban ide koncentráltuk a munkát. Végül május 28-án siker koronázta erőfeszítéseinket, amikor 10 méter után egy utolsó szűkület kitágításával Németh Richárdnak sikerült elsőként bekúsznia egy néhány méter átmérőjű terembe. A bontásokban rajta kívül Baráth István, Mészáros István, Sárközi Attila, Szilaj Rezső, Tinn József, Tóth Gábor vett részt.

A feltárt rész bejárása két részletben történt. A feltárás napján bejártuk a később Plecotus-ágnak elnevezett nyugati járatszakasz főágát, valamint a keleti ág (Mosóporos-ág) felé átvezető legtágabb járatot a Szeptáriás-ág torkolatáig.

A Mosóporos-ág nagyobb részét, valamint a kisebb oldalágakat június 7–én derítettük fel, Csepiova Krisztina, Huszár Boglárka, Mészáros István, Romhányi Balázs, Sárközi Attila, Szilaj Rezső, Tóth Péter, Vágó Dominika részvételével. Néhány kisebb barlangszakaszt a térképezési munkák során is találtunk, pl. a délnyugati végponthoz vezető kuszodát.

Egy bejárás során figyeltek fel a Mosóporos-ág északi, beomlott végén tartózkodók arra, hogy a másik csoport mozgását közvetlenül a fejük felett hallják. Ily módon sikerült megállapítani, hogy ez a járat a Plózer-terem egyik leomlott réteglapja alatt végződik. Ezt az átjárót aug. 19-én bontotta ki Szilaj Rezső és Tinn József a terem felől, jelentősen megkönnyítve ezzel a keleti részek megközelítését.

A 2006-ban feltárt, térképezésünk alapján 471,5 méter hosszú járatrendszer a korábbi szakasztól déli, délkeleti irányban helyezkedik el. Déli lezárását az egykori TIAC-futballpálya mélyedése alkotja, melynek jelentős részét feltöltötték. Ez a mélyedés választja el a szomszédos, rokon genetikájú Kórház-barlangtól is.

Az új részek elsőként megnyitott bejárata egy, a Kessler-teremből induló 10 m hosszú, laza homok aljzatú, bontott kuszoda, melyet Porszívónak neveztünk el. A szűkület után a járat kellemesen kitágul: ez a Halápi diákok terme. Nevét a barlangi bontásokban élenjáró zalahalápi iskolásokról kapta. Mennyezetét agyagos réteglap képezi, keleti végét omlás zárja le. A terem túlsó végén két irányban juthatunk tovább. Balra a Mosóporos-ág felé mehetünk, egyenesen pedig a Plecotus-ág indul egy újabb homokban kúszással. Ez egy aránylag széles, de omladékkal és kőtömbökkel kitöltött folyosó. Ennek bal oldali részéből oldott lyukakon át a Halápi diákok terméből a Mosóporos-ág felé vezető barlangszakaszba juthatunk. Nyugat felé két oldalág indul. A Plecotus-ág végén az új feltárás legtágasabb részébe, a Balaton-környék kiváló kutatójáról, számos útikönyv szerzőjéről elnevezett Zákonyi Ferenc-terembe érünk. Ez a terem két járatszint egyesülésével jött létre, déli végén egy kürtőben még egy harmadik, bár járhatatlan szint megfigyelhető.

Innen dél felé két fő ágra oszló labirintusba juthatunk, nyugati oldalán pedig a Kristályrezervátum járata indul, valamint az e fölött kanyargó kuszodarendszer, amely több helyen egybenyílt az alsó járattal. A lekerekített csőszerű felső járat falát agyag burkolja be, maga a kőzet is erősen mállott. A Kristályrezervátum egy derékszögben megtörő folyosó. Falait vastagon borítja a fehér kristálybevonat, az aláhajló részeken borsókőszerű formákkal. Helyenként a talajon is láthatók kristályos kiválások. A vége felé egy kisebb logomit is megfigyelhető.

A Berger-barlang új részének másodikként nyitott bejárata a Plózer-teremből nyílik egy lebújóval és rögtön a Mosóporos-ágba vezet. Itt mindjárt számos fehér huntit (vagy hidromagnezit) kupacot láthatunk, melyek a járat névadóivá váltak. A falakat kristályok és huntitszemcsék varázsolják fehér árnyalatúvá, de igen szépek az oldás által kiemelt rétegformák is.

Tovább délre elérjük a Szeptáriás-ág széles, lapos bejáratát. Beljebb látható a járat névadója, a repedezett barna agyagos felület, melyet helyenként már kristályok borítanak.

Jobbra is indul egy járat, melyen át kétfelé, egy felső és egy alsó szinten is elérhetjük a Mosóporos- és a Plecotus-ág közötti járatot. Érdekessége az elején látható nagymennyiségű limonitos kiválás, mely vöröses színűvé változtatja az omladékot.

Maga a Mosóporos-ág két derékszögű kanyart követően egy nagyobb elágazásnál véget ér. Előtte az aljzaton néhány összecementálódott és kristályokkal borított homokfodrot figyelhetünk meg.

A nagy elágazás balra egy tágasabb, vízmosta aljzatú járatba vezet. Sajnos mindkét vége hamarosan ismert rész omladékához vezet a térképezés eredménye szerint. A továbbvezető járat előbb az eddig megszokott homokkitöltéssel, majd emelkedve, agyagosabb, omladékosabb aljzattal a Halápi diákok terme felé vezet.

2007

2007-ben a barlang nyugati ágában sikerült továbbjutni. Ez az oldalág két irányra oszlik, közülük a jobb oldalit már régebben bontottuk, de a nagymennyiségű agyagos omladék és a szűk hely kombinációja elvette a kedvünket a további kutatástól. A bal oldalit kőomladék zárta le, melynek egyik hatalmas tömbje magasabb volt, mint az ép mennyezetű járatszakasz, így ezt a helyet is elkerültük korábban, annak ellenére, hogy hűvös légáramlást lehetett itt érezni. Megpróbáltuk viszont megkerülni szűkebb oldalágak bontásával, sajnos eredménytelenül.

Az újabb bontásra 2007. dec. 27-én tulajdonképpen a Kristályrezervátumból észak felé kiásott járat feltárásának melléktermékeként került. Az a járat megközelítette ezt az oldalágat (illetve valószínűleg át is halad alatta), így míg hárman (Németh László, Piri Attila, Tóth Péter) a feltáráson dolgoztak, ketten (Mészáros István, Szilaj Rezső) átmentek „hallgatózni” a Plecotus-ág oldalágába. Mivel a bontó emberek pontos irányát nem sikerült megállapítani, más feladat híján nekiálltak az omladék megpiszkálásának. A már említett nagy kőtömböt sikerült aláásni és lesüllyeszteni és kellemes meglepetésként felette nem újabb omladék, hanem egy rés bontakozott ki. Némi vésés és kisebb kövek eltávolítása után Mészáros István átpréselte magát a nyíláson és egy 5-6 méter átmérőjű terembe jutott, mely később a Lapos-terem nevet kapta. A teremből két helyen is vezetett tovább járat. Egy északnak haladó kuszoda, valamint az e fölött nyíló szűk átbújó tűnt a legígéretesebb folytatási lehetőségnek.

Dec. 30-án a Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetségének kutatótáborából érkező segítséggel kiegészülve e hely bontását kezdtük el. . (Straub Veronika, Tóth Péter, Veres József, Mészáros István, Romhányi Balázs

Szilaj Rezső)  Két órás bontás és omlasztás után sikerült az itt található omladékdomb tetejére feljutni, ahol leszakadt réteglapokon végigkúszva egy ovális alakú, kb. másfél méter magas, 4 m x 2 m-es, oldott falú termecskébe jutottunk. Ezt Minden omladék anyja-teremnek neveztük el. Innen egy átbújó és egy letörés után lapos kuszodákból álló labirintusba kerültünk, ahol rövid bontással újabb szakaszokat tártunk fel. A labirintus két fő ága az azóta elvégzett irányméréseink szerint nyugatias irányú, valamint van egy északra vezető ág is. A járatrendszerben még több helyen is mutatkozik továbbjutási lehetőség, amiből különösen a nyugatias irányok biztatóak, hiszen ezek ismeretlen területre vezetnek.

A feltárt, szűkületei miatt Szorítós-ágnak elkeresztelt barlangszakasz összhossza kb. 100 méter. Arculatát döntően a széles, lapos kuszodák határozzák meg, melyek mennyezetéről réteglapok váltak le. Néhány helyen szép oldási formák is megfigyelhetők, főként a Minden omladék anyja-terem térségében, valamint a törmelék alatti falakon. Képződményei a barlang többi részéhez képest szegényesebbek az omlások miatt, néhol fehér kristályok (kalcit v. aragonit), illetve kagylókövületek láthatók. Utóbbiak főleg Cardiumok, de a Minden omladék anyja-teremben szép Ostreák is megfigyelhetőek.

Összességében a barlangban kb. 150 méternyi új járatot tártunk fel 2007-ben, ezzel a járatrendszer hossza 900 méter körülire növekedett.

2010

A Berger Károly-barlang első, dr. Horváth Tiborról elnevezett termének a keleti végét február közepén kezdtük el bontani. Három műszak után másfél méter mélységben elértük a terem eddig omladékkal takart, aláboltozódó szakaszát, majd innen lefelé újabb másfél méterre egy kuszodát, melyet egy-két kiöblösödés tagol. A jobboldali ág végét homokos kitöltés zárja le, a  lebújóval induló bal oldaliét pedig egy öt méter mély, keskeny hasadék. A hasadék mélyéről jól érzékelhető volt a huzat.

A lefelé vezető hasadékon (Sárkányfej-akna) két műszaknyi véséssel sikerült lejutni  és egy homokkal erősen feltöltött, elszűkülő kuszodát találtunk. Ennek talpától kétméternyire, egy vízszintes repedésen keresztül sikerült bejutni egy az előzővel párhuzamos hasadékba.

Ápr. 5-én az említett párhuzamos hasadék végén látható akna bejáratát Horváth Sándornak és Szilaj Rezsőnek sikerült annyira kitágítania, hogy lejutottak az alsó szintre. Itt északra és délre egyaránt elszűkülő, eltömődött járat vezetett. Dél felé sikerült átbontanunk a szűkületeket és egy jelentős méretű termet találtunk, pontosabban egy hatalmas terem beomlott, de így is látványos maradványát, amely félkörben veszi körül a központi omladékhegyet. A terem hossza becslésünk szerint eléri a húsz métert, a megmaradt járatszélesség 4-5 méter. A félkör belső oldalát hatalmas réteglapdarabok alkotják, a fal melletti íven kristályokkal borított agyagos aljzat húzódik. A terem lnyugati sarkához egy néhány méteres folyosó csatlakozik, melynek alját kalcitokkal bélelt tó tölti ki. A terem a megtalálás napjáról a Húsvét-terem nevet kapta.

Szept. 1-én, a Sárkányfej-akna alján húzódó rövidebb járatban Horváth Sándor egy felfelé vezető, nagyrészt kalcitkéreggel fedett nyílást figyelt meg. A kéreg áttörésével új járat nyílt meg, melynek déli ága egy legalább 30 m hosszú, alján tóval kitöltött folyosóba vezetett. Ezt a folyosót rendkívül gazdag kalcitkristályos kiválás borítja be. Eleje a felfedezők (Horváth Sándor, Mészárosné Hardi Ágnes) lábába fúródó kalcittűk miatt a Vérfürdő nevet kapta, a tó pedig a Titkok tava nevet.

A következő napokban a jelentősebb méretűnek bizonyult északi járatot kutattuk (Horváth Sándor, Szilaj Rezső). Egy szűk hasadék után szélesebb, de lapos, homokos aljú kuszodát bontottunk át, mely egy alacsony terembe vezetett. Itt balra kanyarodva hamarosan egy járható méretű hasadékba (Kavicsos-hasadék) másztunk fel, majd a következő napon ennek végénél egy nagyobb terembe sikerült bejutni (Mészáros István, Szittner Zsuzsanna). A terem keleti oldalát hasadékokkal tagolt omladéktömbök alkotják.  Alja fehér kristályokkal fedett ezért a Kristálysétány nevet kapta.

Ellenkező irányba (É-ra) indulva az átbontott kuszoda után egy, a járat bal oldalából nyíló repedésen át nagyobb, legalább 10 m hosszú terembe értünk. Ez a lehallatszó autózaj miatt a Berregő-terem nevet kapta. Ennek délnyugati végéhez  egy szűkület után állva járható, lapítóban végződő folyosó csatlakozik, bejárattal szemközti hosszanti oldalából pedig kőtömbök között átmászva egy omladékkal két részre osztott teremhez jutottunk. ( Kőbabás-terem) A kutatás idő hiányában ezen a ponton abbamaradt, bár több szabadon bejárható kuszoda és hasadék becsatlakozása is megfigyelhető volt.

Szept. 14-én a Titkok tavának végénél egy szűkület átvésésével egy kalcittal borított, lapító jellegű terembe jutott be Mészáros László, Mészárosné Hardi Ágnes és Horváth Sándor, ahol két újabb, kristályokkal bélelt tó várta a felfedezőket. Innen egy alacsony folyosón keresztül két, felső járatokkal is rendelkező kürtő és hasadékrendszer és egy részben beomlott, de még így is jelentős méretű terem érhető el. Utóbbit az omlás két részre osztja.

A Titkok tavához vezető folyosón Horváth Sándor egy szűk nyílást vett észre, mely mögött jól látszott a folytatás. Következő alkalommal rövid bontás után mintegy 50 méternyi, nagyobb fülkékkel tagolt, képződményekben gazdag járat tárult fel. Különösen a nagy számban előforduló karácsonyfák érdekesek itt.

A Kőbabás-teremhez csatlakozó, korábban feltáratlanul hagyott barlangszakaszok felderítése is megtörtént szept. 25-én (Horváth Sándor, Mészáros István, Szilaj Rezső, Szittner Zsuzsanna, Tinn József). Több kisebb kuszoda és fülke feltárása mellett a legjelentősebb itteni eredményeinket egy nagyobb, Gádoros Miklósról elnevezett terem feltárása, egy hasadéklabirintus és két, egymással oldott járattal összekötött, termeket is tartalmazó hosszú, déli irányú hasadék bejárása jelentette. (Utóbbi első szakasza az Idegjárat.)

A belső hasadék északi irányban is folytatódott, de itt idő hiányában visszafordultunk. Nov. 26-án Horváth Sándor, Mészárosné Hardi Ágnes, Piri Attila és Szilaj Rezső térképezési munkát végzett a Berregő-terem - Ideg-járat közti szakaszokon, melynek végeztével folytatták a járat felderítését. A hasadék után szélesebb, több repedés összeolvadásával keletkezett járatba jutottak, mely végül egy tágas terembe torkollott. A terem aljának nagy részét tekintélyes méretű, a későbbi mérés szerint 23 m átmérőjű, több méter mély tó (Barlangfürdő) foglalja el. Túloldalára – részben vízben gázolva – átjutva egy lapítóba lehet felmászni, ezen át pedig egy újabb, még az előzőnél is valamivel nagyobb (min. 25 méteres) tó (Nyugalom tava) aláhajló partjához juthatunk.

 Nov. 28-án folytattuk a feltárást, bontásra most sem volt szükség. A két tó közötti lapítóban délies irányba haladva kisebb vízállásokhoz jutottunk, majd két egymáshoz szűkülettel kapcsolódó hasadékban kellet hol fel-, hol lemászni. (Vizes-hasadék, Vasas-hasadék) Végül egy nagyjából párhuzamos járatokra bomló, labirintus jellegű szakasz következett, alján sok helyen vízzel. Ebből idő hiányában és a fáradtság miatt visszafordultunk. (Horváth Sándor, Piri Attila és Szilaj Rezső)

A feltárt részeken talált két tó (Nagy-tavak) ismereteink szerint a legnagyobb vízfelületű a magyarországi barlangi tavak  közül. Sajnos jelentősebb továbbvezető járatot nem láttunk a vízből, esetleg a tavak legalján lehet ilyen.

Érdekes lelet a második tó partján talált csontváz-csoport, mely néhány arasznyi méretű kígyó vázából áll. Hasonló csontvázakat és kígyómúmiákat később még több helyen találtunk a tavak környékén.

Dec. 5-én Berregő-teremből északi irányban egy hasadékrendszert talált Mészáros István és Szittner Zsuzsanna, amely egyik ponton becsatlakozik a Gádoros-terem mellett húzódó üregsorba. A becsatlakozás helyétől tovább kutatva északra Mészáros István és Szilaj Rezső további, helyenként elég jelentős méretű hasadékokat tárt fel, melyek egy nagy, 30 méteres hosszúságot elérő, lapos terembe vezettek. Ez az alján látható mészszerű fehér kupacokról a karbidos terem nevet kapta. (Természetesen nem karbidról, hanem huntitról, vagy hidromagnezitről van szó.) Jelentősek a terem kalcitkristály és egyéb kiválásai is. A teremhez számos járat is csatlakozik, nagyrészt azonban vagy járhatatlanná válnak, vagy visszatérnek bele.

Dec. 18-án a Nagy-tavak térségében kutattunk. A tavak között délnyugatra vezető járat végét sikerült összekötnünk egy kisebb tavon keresztül a délre elhelyezkedő, részben már ismert labirintussal (Keleti-labirintus), illetve egy erősen kristályos, párhuzamos oldalágat fedeztünk fel, amely visszavezetett a tavakhoz. Ebben egy kb. 20 cm-es kígyómúmiát is találtunk, ezért a Kígyós-ág nevet kapta. Feltárók: Mészáros István, Mészárosné Hardi Ágnes, Szilaj Rezső.

A Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetségével közösön szervezett kutatások során 2010. dec. 28-án a Karbidos-terem végéből jobbra nyíló szűkebb járatok átkutatásával egy nagyobb, nagyrészt állva járható folyosóba jutottunk, aminek a falait alul két oldalról cseppkőoszlopsor díszíti (Cseppkő-galéria). A folyosó vége egy 15-20 méter átmérőjű kráterszerű terembe (Álmok terme) torkollott, melynek alján néhány méter átmérőjű tó kéklik. A teremben rendkívül gazdag és változatos kiválások (borsókövek, kalcit, aragonit, esetleg gipsz) láthatóak, valamint jelentős méretű cseppkőképződmények is.  A terem felső részébe több kisebb járat is betorkollik, de ezek hamarosan elszűkülnek. A feltárók: Németh Róbert, Romhányi Balázs, Szilaj Rezső.

Az ide bevezető folyosó falán egy nyíláson át egy másik nagyméretű terembe (Hőforrás-terem) is beláttunk, azonban a fal áthajlása miatt ide csak másnap sikerült kötéllétrán beereszkedni. A második üreg alján két kisebb tavacska található, az egyikben egy melegvíz-feltöréssel. A legalább 30 ^oC-os víz egy hasadékon jön fel és el is tűnik a kövek között. A tó alatt vízzel kitöltött járat látszik lefelé 10-11 méter mélységig. A teremben itt is számos, kristálykiválás látható, főként sárgás színű borsókövek. A feljebb nyíló mellékjáratokban itt sem sikerült jelentős hosszban továbbjutni.

2011

Az év első jelentősebb eredménye már jan. 2-án megszületett, amikor Mészáros István és Szittner Zsuzsanna a Kristálysétány elejéből némi bontás árán bejutott egy kb. 30 m hosszú, észak-déli irányú, kristályokkal díszített, de elég lapos terembe, melyet Meleg-teremnek neveztek el. A teremhez nagyszámú kuszoda csatlakozik, sajnos ezek legtöbbje visszavezet a terembe, vagy beszűkül, mint a következő, Romhányi Balázs társaságában végrehajtott bejáráson kiderült. Az egyik szűkület kivésésével viszont a későbbiekben (jan. 23.) sikerült megtalálni a Titkok tava mögötti részhez az összekötő járatot.

Márc. 13-án a Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetségével rendezett tábor során a barlang délkeleti végpontját jelentő omladék mögött nyugatra Kunisch Péter és Piri Attila jelentősebb hosszúságú, de szűk járatokat és egy kisebb termet fedezett fel. Itteni továbbjutási kísérleteink nem vezettek jelentősebb eredményre, viszont kifelé jövet észrevettük, hogy az omladék déli oldalán az ide vezető hasadék tovább folytatódik dél felé. Ennek végét hatalmas kőomlások zárják le, de szűk kereszthasadékon keresztül egy párhuzamos járatba préselődhettünk át. (Ápr. 2. Mészárosné Hardi Ágnes, Piri Attila, Szilaj Rezső)

Ennek végéből, a törmelék bontásával Mészáros István és Szittner Zsuzsanna egy omladékos termet fedezett fel, melyből egy oldaljárat is indult. Utóbbi végén szűk lyuk látszott lefelé, melynek alján víz csillogott. (Ápr. 5.)

Ápr. 10-én a felfedezőkhöz csatlakozott még Piri Attila, Szilaj Rezső és Tinn József és átbontották a nyílást. Egy dágványos kuszodán át a fenti részek déli folytatásába jutottunk. Ennek vége összeszűkült, de következő alkalommal (ápr. 17.) Meiczinger Máténak, Mészárosné Hardi Ágnesnek, Piri Attilának és Szilaj Rezsőnek sikerült némi vésés után bejutni a folytatásba. Sajnos, a járat vége eltűnik a víz alatt, iránya pedig a Kórház-barlang tava felé mutat.

Ápr. 25-én azután megnyílt a Kórház-barlangba vezető összekötő járat, miután Mészáros István és Szittner Zsuzsanna a mennyezet omladékát megpiszkálva egy felső szinti járatba jutott. Bár az aljzaton már kúszásnyomok voltak, de ekkor még csak sejtették, hogy átjutottak a másik barlangba. Ez a kórházi tó elérésekor vált bizonyossággá, sőt, mivel visszafordulni már nem volt kedvük, a Kórház-barlang bejáratán át távoztak, ami szerencsére nyitva volt. Így az átmenő túra teljesítése is megtörtént.

A barlang néhány általános jellemzője

A Berger-barlang a szomszédos Kórház-barlanghoz hasonló inaktív hévizes barlang, ahhoz hasonló oldott és omlásos formakinccsel, fehér (aragonitos?) kristálykiválásokkal. A befoglaló kőzet (szarmata mészkő) jellemzői is jelentősen befolyásolják a járatok jellegzetességeit.

A felső járatok nagyrészt egy padosan elváló, agyagásványokat is tartalmazó mészkőben képződtek. Ebben legömbölyített formák, cső alakú kuszodák, oldási üstök jellemzőek. Az oldási maradék nemcsak az aljzaton gyűlik össze, hanem barna agyagbevonatként a falakat is beborítja. Ez már a járat légteressé válása után, a pára miatt keletkezhetett. Alatta keményebb, tisztább mészkő található, amiben szűkebb kuszodák fejlődtek ki, csipkés, kristályos falakkal, kipreparálódott rétegekkel. Ennek oldási maradéka világos színű, homok jellegű. A nagyobb termek mennyezete gyakran eléri a vékonyabb, agyagcsíkokkal elválasztott rétegekből álló kőzetet is. Ebben felgyorsul a felszakadozás folyamata, az oldásos formák hamar megsemmisülnek, vagy ki sem alakulnak.

Nagyon látványosak a barlang kiválásai. Legnagyobb tömegű és legfeltűnőbb a borsóköves kiválásokhoz sorolható, fehér színű kristálycsoport. Ennek anyaga eddig még nem volt vizsgálva, aragonit és kalcit egyaránt szóba jöhet. Leginkább az oldalfalakon jelentkezik, de az aljzaton, jóval ritkábban a mennyezeten is előfordul. Helyenként összefüggő, barlangi karfiolhoz hasonló bevonatot képez. Máshol tűs, gömbös változataival találkozhatunk.

Viszonylag gyakori és feltűnő az a szintén fehér, földes kifejlődésű ásványkiválás, amelyről a Mosóporos-ág és a Karbidos-terem a nevét kapta. Itt helyenként kupacokban áll ez a tudományos vizsgálat híján ránézésre huntitként, vagy hidromagnezitként meghatározható anyag.

A kipreparálódások közül megemlíthetők az ősmaradványok, melyekkel lenyomatként is találkozhatunk. Leggyakoribbak a szívkagylók (Cardiumok) töredékei, de Cerithium-csigák és Ostrea kagylók maradványai is előfordulnak. Viszonylag gyakoriak, néhol már az aljzaton heverve a kéregszerű limonitkiválások. Megfigyelésünk szerint ezek a nagy agyagtartalmú mészkövek repedéseiben képződnek.

A 2010-11-ben talált járatokra a nagyrészt ÉK-DNY- irányú szűk repedésrendszer, és a közötte elhelyezkedő nagyobb, felszakadozófélben levő termek jellemzőek. Nagy felületeket borítanak be a kristályok. A már megszokott borsókövek, fehér földes lerakódások, vaskiválások és megkövesedett gyökérszerűségek mellett kis heliktitek, kalcitlemezhalmok, karácsonyfák és tapolcai viszonylatban szokatlan méretű (10-20 cm-es) álló és függőcseppkövek is megtalálhatók. Utóbbiak az Álmok termében elérik a méteres nagyságrendet is. Rendkívül gyakoriak a borsókőoszlopok (logomitok).  A Titkok tavának folyosóját állóvízi kiválások (kalcittűk, karfiolok stb.) borítják, hasonlóan a tavasszal talált Húsvét-termi tóhoz.

Érdekesen alakulnak a barlang hőmérsékletváltozásai a régi részekben. (Az új részeken nem volt ilyen méréssorozat.) Év elejétől nyárig fokozatos hűlés tapasztalható, utána többé-kevésbé stagnál, majd ősszel már ismét emelkedik a hőmérséklet. (15-18 Celsius között ingadozik.) Ennek oka a párás levegő feláramlása lehet a karsztvíz szintjéről az őszi-tél eleji időszakban.

>> Vissza a lap tetejére <<