|
|
||||
|---|---|---|---|---|
|
Cikk: Slíz György; Fotók: Kocsis Ákos és Slíz György |
||||
|
+ Bakony + Vértes + Gerecse + Pilis > Mecsek
> Alpok > Kárpátok
|
/
Barlangok a Pilisben
A terület bemutatása A Pilis hegység fő vonulata Esztergomtól Békásmegyerig húzódik, északnyugattól délkelet felé sorrendben a Strázsa-hegy, Kétágú-hegy, Fekete-hegy, Pilis, Hosszú-hegy, Kevély, Ezüst-hegy alkotja. Délnyugati oldala jellemzően végig meredek, sziklás, starthelyekkel sűrűn tarkított, délutánonként igen jó termikus, míg északkeleti oldala általában lankás, erdővel borított. Ez alól kivétel a Pilis, amely minden oldalról sziklafalakkal határolt, több négyzetkilométeres fennsík. Az uralkodó északnyugati szél a földtörténeti régmúltban a hegység előtt komoly löszdombokat rakott le, ezekben húzódnak a híres Kesztölci borvidék pincéi. A vonulatot főleg kiválóan karsztosodó Dachsteini Mészkő alkotja, amely a különböző helyeken más és más mélységben megtalálható Fődolomitra települ, így a Dunántúli Főkarszt részét képezi. A területet egykor kemény Hárshegyi Homokkő takaró borította, ez több helyen ma is megtalálható (Hosszú-hegy egyes részei, Kevély egyes részei), valamint a vulkáni hamu- és törmelékszórás eredményeként létrjött Visegrádi-hegység anyaga is egykor magasabban fekve nagyobb területet boríthatott. Ma nagyjából az Esztergom-Kétbükkfanyereg-Pomáz vonaltól ÉK-re a Dunáig terjedő területen borítja a karsztot vulkánikus kőzet. A karszt medencéi (Pilisszentkereszti- , Pilisszentléleki- , Pilisszántói- , Piliscsévi- , Ürömi-medence) mind agyaggal vannak fedve, amely szintén vízzáróként viselkedik, így rajta külön talajvízszint alakul ki, amelynek köszönhetően tudnak ezekben a medencékben mezőgazdasági termelést folytatni. Ugyanakkor azonban maga a karsztvízszint sokkal mélyebben húzódik, legfeljebb tíz méterrel magasabban a Duna szintjénél, mintegy 250 méterrel a Pilisszentkereszti kutakban hullámzó talajvíz szintje alatt. A terület alatt, elsősorban a fő vonulat délnyugatra néző hosszanti letörése mentén valaha intenzív hévizes tevékenység lehetett, mert a törésvonal mentén végig sorakoznak a freatikus barlangok és nem hiányoznak a hatalmas páralecsapódásos gömbfülkék sem. Esztergomban a mai napig fakadnak melegvizű források (Mala-alagút) A Dorogi-medence és a Kétágú-hegytől északkeletre fekvő terület is hazai viszonylatban jelentős barnaszén-réteget rejtett, akárcsak a Pilisszentivántól a Budai-hegység felé eső terület, amelyeket a múltban mélyfejtéssel termeltek is, míg a rendszerváltozáskor minden bányát be nem zártak. A dorogi bányákban a karsztvízszint alól való (szivattyúzással történő) kitermelés során a bányavágatok nem egy esetben harántoltak barlangüregeket, sőt egyesek tudni vélik, hogy amikor a bánya területét a vízbetörések ellen körbefúrták, és a lukat talált furatokba betont kezdtek beadagolni, akkor egyes üregek feltöltését reménytelenül sok anyag beöntése után feladták. Esztergomtól Budakalász felé haladva mutatjuk be a terület barlangjait:
Mellette található a rendkívüli kristálycsokrokkal díszített, szerencsére már lezárt Tüskés-barlang, azaz a Kis-Strázsa-hegyi-hasadékbarlang.
Nem messze nyílik a zöld + jelzés közelében a még kisebb vízgyűjtőjű, kétszer is kiásott Desottó-víznyelő, amelyet legutóbb Tóth István vezetésével ásott ki az azóta feloszlott Jakucs László Csoport, ám azóta a bejárat is újfent beomlott. Lentebb, a Klastrom-szirtek oldalában sok kis üreg társaságában nyílik a lényegében 2008-ban feltárt, közel 100m hosszú, hévizes jellegű Avaros-barlang, amely leginkább az érte több társaság által folytatott csatározásokról vált híressé. Jelenleg le van zárva.
A következő jelentős barlang a Pilis tetején a hasonló nevű
csoport által 2003-ban feltárt
Szent
Özséb-barlang, amely több dologról is híres. Egyrészt a Dunántúl legmagasabban
nyíló barlangja (692m tszf), másrészt a Pilis első tágas, kötéltechnikát
igénylő (szintén függőleges) barlangja volt, harmadrészt itt történt a
hazai barlangkutatás legnagyobb barlangi omlása. Az omladékairól híres
barlang egy nagyon öreg, nagy méretű hévizes gömbfülkefüzér. A
félreértések elkerülése végett kijelentjük, hogy a névválasztáson kívül
Esztergomi Boldog Özsébhez több köze legjobb tudomásunk szerint nincsen. A Pilis-tetőn tovább haladva a letörés alatt nem sokkal találjuk az Ajándék-barlang bejáratát, amelynek bejárati szakasza 1961-ben vált újra ismertté, amikor egy Piliscsévi lakos, bizonyos Feri egy álcázott fedésen át beleesett és ott két láda világháborús fegyvert talált. A barlangot később, 2002-ben az Ariadne Egyesület tagjai tárták fel tovább, mintegy 300 méter hosszan, a Pilis első tiszta, porcelánbolt-szerű cseppköves barlangjaként vonult be a barlangkutatás történelmébe. Azóta a kutatások aktív célpontja, a legutóbbi jelentős feltárás 2009-ben a Nagy-Bogár-hasadék, amellyel elérte az 600 méter hosszúságot. Ez a barlang a légnyomjelzés szerint a Csévi-szirt összes többi barlangjának a felső bejárata. Az Ariadne-barlangrendszer ma már Magyarország 3. leghosszabb barlangja, amely a Csévi-szirtek 5 nagy barlangjának az összekötésével jött létre. A Legény- és a Leány-barlang történelem során ismert részeit az ősember is használta, remeték is lakhatták, akkor azonban csak összesen alig több mint 1km volt ismert a járatokból, és az Óriás-terem 1954-es véletlen felfedezését leszámítva feltáró kutatás a 90-es évekig nem is zajlott, amíg az Ariadne Egyesület tagjai munkához nem láttak. Az ő kezük nyomán a két barlang egybenyílt, és az összes hossza átlépte a 4 km-t. 2006-ban összekötötték az előző évben feltárt 300 méteres Ariadne-barlanggal is, így már 3 barlang volt egybekötve. 2008-ban az Ariadne és a Szent Özséb Barlangkutató Egyesület közös munkája nyomán tárult fel a Vacska-barlang, amely egy rendkívül erősen huzatoló, de csupán 5-10 cm szélességű hasadékot követő, összesen 16 méternyi tágítás árán "jött napvilágra". A barlang ismert hossza ezután viharos gyorsasággal nőtt, bekebelezte a 10 éve ismert, 200 méter hosszú Rejtekút-barlangot, átlépte a 200 méteres szintkülönbséget, és elérte a 6 km hosszúságot, és megszerezte a Dunántúl legnagyobb terme illetve legnagyobb cseppköve címeket is. Az addig megszokott szűk, kimondottan nehezen járható, labirintusos jellegű járatok minden átmenet nélkül akkora termekbe vezettek, melyek létezésére még álmunkban se gondoltunk: a fejlámpánk fénye 50 méter hosszú, 10 méter széles és 20 méter magas csarnokok sötétségébe veszett. 2010 nyarán a Rejtekút-barlang régi részein sikerült 300 méternyi új járatot feltárni, amelyek cseppköves, tágas főfolyosója egyenesen a Legény-barlang Patakos-ága felé tartott, amellyel gigászi küzdelmek árán december 12-én össze is kötöttük. A létrejött öttagú, 11,7 km hosszú rendszer egészét Ariadne-barlangrendszernek neveztük el. A mélység (amely már 2009 január óta változatlanul 206 méter) az összekötéssel nem változott, de egy az Ajándék-barlanggal való esetleges összekötés esetén azonban elérné a 275 métert, amellyel most Magyarország legmélyebb barlangja lenne. Ugyanakkor a mélyponti szifon még további 200 méterrel a karsztvízszint felett van, így a szintkülönbség akár az 500 métert is átlépheti, amelyre hazánkban máshol nincs még lehetőség sem. A barlangrendszer a méretei mellett a páratlan cseppkőgazdagságáról, a 4 méteres cseppkőgyertyákról és a rengeteg (ezres nagyságrendű) denevérállományáról is híres. Minden bejárata vasbeton ajtóval lezárt, és a feltáró csoportok jelenleg is aktívan kutatják, legutóbbi jelentős eredmény a Legény-barlangból kiindulva a páratlan szépségű, tágas, 1km hosszúságú Denevér-ág feltárása volt 2011 márciusában, a rendszer összhossza ma eléri a 14 km-t. A Csévi-szirtek további jelentős barlangja a szűkületeirő és rettentő dagonyáiról híres, 600m hosszú Indikációs-barlang, amely szintén a rendszer részét képezi, az Ajándék legközelebbi alsó bejárataként. Szintén itt található a nem túl nagy méretű, ám annál érdekesebb Ősi-barlang, amelyben 1999-ben a felfedezés alkalmával cserépdarabokat találtak, kövek alatt összetört ősemberi koponyát, valamint összekormozott falakat. Egykori bejárata beomlott, és a feltárás a szintén eltömődött, egykor kéménynek használt kürtőn át történt meg.
A Csévi-szirtektől Délnyugat felé, egy tektonikus lépcsővel lejjebb, a Klotildliget hegyeiben található a tágas bejárattal rendelkező, ám jelenleg tovább nem vezető Csévi- illetve odébb a Klotild-barlang.
A Pilis felső részén, annak a Szentkereszt felé lejtő oldalán található a 600m hosszú Pilis-barlang szűk, cseppköves egykori patakos járata, amely ma 500 méteres tszf magasságával már a pusztuló fázisban van, a Vaskapu-völgy mélyülése a járatot mindkét végén levágta, egyetlen nyitott bejárata 2007 óta le van zárva. A történelem során nyitott lévén az ősember is használhatta. A Szopláki-Ördöglyuk impozáns bejárati aknája a Kétbükkfa-nyeregtől induló, kőzethatárt követő völgy aljába vágódott pataktól kb. 20 méterrel feljebb nyílik, a Z- túristaút mellett. A tágas barlang az első akna után elhelyezett rácsos lezárás mögött újabb, tágas terembe vezető aknával folytatódik. A barlang még akár víznyelőként is működhetett, de hévizes eredet is szóba jöhet. A barlang bejárata alatt nem sokkal a völgyben folyó patak vize elnyelődik. A Hosszú-hegy tetején nyílik a turistaút mellett a rosszul lezárt Hosszú-hegyi-zsomboly sehová sem vezető, 23 méter mélységig kiásott aknája, melybe csak kötéllel lehet leereszkedni. A Ziribári-hegy tetején is nyílik egy egyetlen aknából illetve teremből álló kis barlang, a Ziribári-barlang. Emez és a Hosszú-hegy között húzódik a homokkővel fedett Macska-völgy, amelynek talpán egy hatalmas leszakadáson vízeséssel lezuhogva folyik be az időszakos patak az alatta lévő mészkőben kialakult tágas, lejtős folyosóba, a Macska-barlangba. Ez hamarosan egy terem tetejébe torkollik, ahol a 80-as évekban kitartó ásási munkákkal sem értek el továbbjutást, a kiásott részt a patak visszatöltötte. Akik a bontásán gondolkodnak, azoknak felhívjuk a figyelmét, hogy a 2010-es májusi árvíz idején a víz igen jelentősen visszaduzzadt, színültig kitöltötte a barlang nagy termét. A barlang eredete nem egyértelmű, vízgyűjtő területe 1-2 négyzetkilométer. Nincs lezárva, és turistaút vezet hozzá.
A Csillagheggyel végződő vonulat utolsó hegyében nyílnak a környezetszennyezés kapcsán világhírűvé vált barlangjaink, a mérgező gázmasszától nemrég megtisztított Csókavári-barlangok, mellette a karsztvízszintig leérő, 70m mély Amfiteátrum-barlang, egy kőfejtővel odébb pedig a hasonlóan méltatlan sorsú Róka-hegyi-barlang. A hegy alá tart a Pilisborosjenő-Üröm agyaggal fedett lefolyástalan medence vizét (és szennyvizét) levezető, talán már be is dózerolt bejáratú Ürömi-víznyelő több mint száz méter hosszú, szűk aktív nyelőjárata. Vízgyűjtő területe ennek is 1-2 négyzetkilométer, nagyrészt lakott vagy ipari terület.
|
|||
|
|
||||
