Fotók:Egri Csaba

Dimbes-dombos erdős táj, kisvárosok, ipari létesítmények, távvezetékek. Jellegtelen, ember által megművelt és belakott környék. Ki gondolná, hogy Szlovéniában az A1 autópályán dél felé autózva éppen a trieszti elágazás után 1-2 km-re egy monumentális föld alatti világ fölött haladunk el? A Kacna jama (Kígyó barlang) 200m-es bejárati aknájának alján a sejtelmesen beszűrődő felszíni fény foszlányaiban álldogálva, beláthatatlan méretű járataiban bóklászva, az óvatosságot és tiszteletet követelő Reka-folyamot megpillantva, már az első alkalommal is érezhetjük: ez több mint egy barlangtúra. A felszínről bemosódó rengeteg szerves anyag gazdag és változatos élővilágot tart el, kalapos gombákat, színtelen növényeket, rovarokat, pókokat, valahol a tápláléklánc végén még proteuszok is élnek itt. Mindez néhol gazdagon fűszerezve csodálatos és törékeny képződménycsodákkal. Ez egy rejtett világ. A helyi kisváros házai alatt 150-200 m-rel van csupán, és mégis elkalandozva benne az az érzés járja át az embert, mintha fényévekre lenne.

A még száraz időszakban is másodpercenként több köbméter vízhozamú Reka-folyót Matavun határában a Skocjani-barlang nyeli el, majd onnan légvonalban mintegy 30 km-rel északnyugatabbra a Trieszti-öbölben ömlik a tengerbe. Ennek a hatalmas földalatti rendszernek jelenleg csupán néhány százaléka ismert, ide tartozik a Kacna jama is, amely
3 km-es szakaszon érinti a folyót. 13 km-es összhosszúságával ez Szlovénia második leghosszabb barlangja.

A Kacna jama bejárati aknájába először 1889-ben ereszkedett le a helyi barlangkutató csoport névadója Gregor Žiberna. Ekkor társaival a barlangot 2km-es hosszban tárta fel. A második világháború alatt és után a nácik használták a barlangot búvóhelyként. Erről számos lelet tanúskodik, sisakok, lőszerek emberi csontok mind a mai napig gazdagítják a barlang kincsvilágát – ennek a kornak a legmegdöbbentőbb nyomai azonban az akna oldalfalában látható „lépcső” maradványai. A Kacna jama kutatása az 1970-es évek elején kezdődött újra. Egy szűkület átbontásával majdnem 9 km új járatot találtak, benne a monumentális Reka-folyó földalatti szakaszaival, amelyeknek a bejárása rendkívül nagy erőfeszítésekkel és nagy mennyiségű felszerelés segítségével oldható meg. Újabb eredmény csak nagyobb szünet után, 1997-ben született, amikor is egy tó szifonját átúszva hatalmas részekre bukkantak. A szifon vize után szerencsére lejtős járat következett, így a szifont le tudták szívni, és a kutatást nagy erőkkel tovább tudták folytatni. Az új felfedezés 4km-rel növelte a rendszer hosszát, továbbá a Reka-folyó újabb földalatti szakasza vált ismerté. Azóta a szifon fölötti kőzettömb lerobbantását követően az Ogabnó-tó leszívás nélkül is átjárhatóvá vált.


Amikor a víz az úr

A Kacna jama járatainak és termeinek méreteit a benne folyó Reka-folyam viselkedésével lehet magyarázni. Ennek vízhozama száraz időszakban is több köbméter másodpercenként, ami jelentős csapadék hatására elképzelhetetlen méreteket tud ölteni. Ilyenkor a barlangon belül teljesen átlagosnak mondható 30 m-es vízszintemelkedés következtében víz alá kerül a járatoknak már a ¾ része. Tavaszi hóolvadásnál előforduló 60-80 m-es vízszintemelkedés sem ritka, de vannak adatok egy több mint 100 m-es áradásról is. Ekkor már légrés nélkül volt kitöltve a barlang 90%-a!

A barlang formavilágára ezért nagyon jellemzőek a hatalmas szelvényű, időszakosan elárasztott folyosók lerakott homokos hordalékkal, a víz visszahúzódása után megmaradó tavak, árvízi túlfolyók és nyelők. A folyó medrében hatalmas, több mázsás fatörzsek árulkodnak az áradások erejéről, de a legmegdöbbentőbb az, amikor egy-egy ilyen rönk messze a folyótól, 40m-rel magasabban egy-egy nyelőben van megakadva…

Magyarok a barlangban

1995-ben olasz barlangkutatók (Gruppo Speleologico Mantovano) invitálták az Alba Regia Barlangkutató Csoporttagjait – tekintsék meg ezt a megdöbbentő barlangot. Majd 2005 tavaszán az akkori bejárók már a MAFC színeiben ismételték meg a túrát, a helyi Gregor Žiberna Barlangkutató Csoport vendégeiként. A Papp Ferenc Barlangkutató Csoport tagjai 2006 szilveszterén látogattak első ízben a barlangba egy fotótúra keretében. A fotók fel is kerültek a helyi Gregor Žiberna csoport honlapjára, ahol aztán nem sokkal később Tomas Roth a csehországi Plánivy csoport tagja rájuk talált. Az ismeretséget barátság, majd együttműködés követte. A magyar csoport ugyanis kutatási területet keresett, a csehek pedig már elő is készítették a Kacna jama kutatását, amihez kapóra jött a mieink segítsége.

Magyarok kutatásai a barlangban

A főág kutatása rendkívül problematikus. A meglehetősen veszélyes, 60-80 m-es vízszintingadozásokat produkáló, száraz időszakban is nagy vízhozamú Reka-folyó miatt a barlang északi részének a megközelítése expedíciós erőfeszítéseket igényel, ezért a kutatások stratégiájaként inkább a folyó szifonon túli részére való közvetlen rályukadást jelölték ki. Ennek jegyében kezdtek el munkálkodni a bejárati aknától nyugati irányba vezető, kevésbé méretes Szép-ág (Zahodni Rov) meghosszabbításán.

Első közös akciójukat szeptember közepére tervezték. Cél a Szép-ág legvégén elhelyezkedő összecseppkövesedett omladékzónában kiszemelt huzatos lyuk átjárhatóvá tétele volt. Időpont-egyeztetési problémák miatt viszont ennél az első nagy lépésnél a magyarok nem tudtak jelen lenni, cseh társaik viszont átbontották a szűkületet, és az omladékzónából kijutva ígéretes folytatást találtak. A mintegy 100 m hosszú lejtős járat 1 kisebb, és 2 meglehetősen tágas és magas teremből áll. Egy héttel később kimászták a második kürtőt, aminek tetején 45 m-es magasságban további horizontális folytatást találtak, telis-tele érintetlen és gyönyörű cseppkőcsodákkal. A kimászott cseppkőlefolyásos lejtős kürtő a Liquid Nutella nevet kapta, ami méltán tükrözi a benne található híg agyag mennyiségét. A folytatás jellegben nagyon hasonlít a barlang eddig is ismert részeire, a jelentős mennyiségű híg agyag jelenléte az időszakosan nagyon magas vízállással magyarázható. Az új feltárást különösképpen egy 75 m mélységű akna (Lentika-akna) teszi reményteljessé, aminek az alja csupán 20 m-rel van magasabban az amúgy sem túl távoli folyó vízszintjétől. Mintegy 500m új szakasz felfedezése után, szép eredményektől izgatottan, de idő hiányában, számos kürtőt, ablakot, és bontásra érdemes pontot érintetlenül hagyva kellett hazatérniük.

Október végén a kooperáció jegyében a magyarokon volt a sor. A további kutatás elősegítése végett, patronozással tovább tágították az új részbe átvezető szűkületet, és jelentősen optimalizálták a kimászott kürtő kötélpályáját, így a gazdagon dekorált, tovább kutatandó tiszta részbe nemcsak sokkal könnyebben, hanem tisztábban is lehet eljutni. Mindezek után kimásztak egy 20 m magas cseppkőlefolyásos kürtőt, ami viszont fölfele elszűkülve nem hozott újabb felfedezést. Jól ismerték már a barlangászatnak ezt az arcát, szomorúság helyett izgalommal tekintettek a következő alkalomra…

November közepén ismét a cseheken volt a sor, s az eredmények ezúttal sem maradtak el. Egy további kürtőben 30 m-es magasságig jutottak, és számos továbbjutási lehetőséget találtak.

A Kacna jama 2007-es kutatásának következtében a barlang előlépett Szlovénia második leghosszabb barlangjává, letaszítva erről a pozícióról Predjama-barlangot. De ezek csak számok, száraz adatok, véletlenül sem szabad fontosságukat túldimenzionálni és elveszni bennük, megfeledkezve arról, ami a barlang mélyére vezérli a kutatókat. Sokkal fontosabbak azok a teljes körű pszichikai és fizikai kihívással, izgalommal teli percek, amelyek segítségével megismerhetjük saját magunk emberi és közösségi mivoltát, és mindezt, ha csak napokra is, de megtisztulva a civilizáció összes zavaró rezgésétől. Ezért utazunk otthonról fényévekre…

Fotók (Egri Csaba képei)

A barlang bejárási útmutatója

A bejárati akna megközelítése a parkolótól mintegy 100 m-re egy meredek sziklatöbör oldalán keresztül történik. A töbörben egy régebbi kiépítés nyomai – faragott lépcső, drótkötél-standok – láthatóak, biztosítókötél kiépítése már a töbör tetejétől erősen ajánlott. Fixpontoknak keskeny hevederekkel vagy pruszikokkal megfűzhető régi drótkötélstandok alkalmasak.

A bejárati akna maga a töbör aljától mérve mintegy 180 méteres mélységű. Bonyolult felépítésű látványos eleme a barlangnak, nagyrészt összeoldódott párhuzamos aknák együttese, mely két útvonalon is bejárható. A „Vertical Direct” útvonal a nevéből adódóan egy nagyon látványos, de egyben kitett útvonal kevesebb megosztással, az aknaegyüttes északi tagján halad végig. A gyakrabban használt, kényelmesebb és megosztásokban bővelkedő „normál út” az aknaegyüttes déli tagján indul, a sziklatöbör aljára leérkezve jobb oldali kőtömb külső felén találhatóak a beszállás első nittjei. Mintegy 30 m-nyi ereszkedés után egy tágas párkányra érkezünk, a nittsor a párkány átellenes felén folytatódik. További nittekkel megosztott 40 m ereszkedés után ismét egy hatalmas párkányhoz jutunk. Ezen a ponton az egybeoldódott ikerakna ismét háromfelé válik. Az útvonal egy szűkebb bebújáson, a „Rókalyukon” keresztül egy kisebb aknában folytatódik, itt már szükség van lámpára is. Húsz méteres ereszkedés után ismét a világos déli aknában találjuk magunkat, ahol a falból sorban kiálló régi drótkötélstandok mentén oldalra traverzálva további 20 m-nyi ferde ereszkedéssel juthatunk el egy kényelmes párkányra. Itt végleg elhagyjuk a világos déli aknát, és egy kisebb és védettebb oldalaknában folytatjuk a leszállást. 30 m ereszkedés után egy hatalmas ferde párkányra, a „Balkonra” érkezünk, innen már rálátásunk van a bejárati aknarendszer alját alkotó monumentális kupolateremre, melynek látványát az ikeraknán keresztül beszűrődő felszíni fények teszik különösen varázslatossá. A párkány pereméről induló Y kikötésből már egy tagon le lehet ereszkedni a terem aljára, de érdemes ezt a tagot a 40 m-es hossz fele tájékán megosztani. Ezen az utolsó szakaszon ajánlatos az egyenkénti haladás, mivel a párkányon lévő apróbb törmelék erősen pereg. Az aknában sokféle fixpont található, beszereléséhez dűbelekre, alapcsavarokra és fixen beszerelt (ragasztott és csavarozott) nittfülekre egyaránt fel kell készülni. A drótkötélstandok használata nem javasolt.

A bejárati akna alján két irányba lehet elindulni. Nyugati irányba húzódik a „Szép-ág”, ennek bejárata a törmeléklejtőn lefelé elindulva egy jobboldalt található felmászás mögött van. Gazdagon dekorált, képződménydús járatainak bejárásához nincs szükség felszerelésre, kivéve a legvégén található két lemászásnál, ahol két kisebb (10-15 m) kötél segítségével lehet a le- és visszajutást biztosítani.

A keleti irányba vezető hatalmas folyosókon keresztül lehet többfelől is elérni a Reka-folyót. A legegyszerűbb útvonal az 1997-ben feltárt „Új részen” keresztül vezet el a folyóhoz, amit az Ogabno–tavon való keresztülcsónakázással érhetünk el. Ennek az ágnak a bejárását fix kapaszkodókötelek segítik, gyakorlott barlangászok akár „slósz” nélkül is teljesíthetik. Térkép mellett a tájékozódáshoz elengedhetetlen fontosságú az iránytű is, nélküle a hatalmas bevilágíthatatlan méretű termekben sok időbe telhet a megfelelő útvonal megtalálása.

Figyelem: a folyó vízszintje eső hatására 40-60 m-t is emelkedhet, ezért a közelében lehetőleg ne töltsünk el sok időt, megközelítését csak stabil, száraz időben tervezzük!

A barlang északi felét a Reka-folyón való közlekedés szükségessége miatt csak expedíciós erőfeszítésekkel lehet látogatni. Vastagfalú gumicsónakok, kiépített telefonvonal, felszíni ügyelet és pontos időjárás-előrejelzés szükséges.

Szükséges felszerelések:

Bejárati akna megközelítéséhez a sziklatöbör oldalán keresztül:
Biztosításhoz
-40m kötél,
-7 OK,
-keskeny hevederek vagy pruszikok.

Bejátai aknához:
230m kötél
26 OK
20 nittfül

Reka –folyó megközelítéséhez az Új részen keresztül:
-Gumicsónak (1 személyes olcsó is megfelel)
-35m madzag a csónak visszahúzásához



egri.laszlo@gmail.com
Papp Ferenc Barlangkutató Csoport
www.pappferenc-bkcs.hu