/

„A Gortani csak egy a világ számtalan barlangcsodái közül, de nekünk egyedüli.”

Barlangkutató expedíciók a Canin - fennsíkon
 

A fotókat a GORTANI-TEAM tagjai készítették. (Börcsök P. Egri Cs. Nyerges A. Zsólyomi Zs.)
A térképek a GORTANI-TEAM munkái.

Kulcspozícióban

Az omladékba bontott járat alján egyre erősebb huzat tör felénk a kőtömbök közül. A lehulló kövek hosszan gurulnak és jelzik, hogy a túloldalon tágas üreg húzódik. A térkép alapján a GORTANI „már csak” 70 métere lehet. De vajon sikerül-e? Mindketten izgatottak vagyunk, pedig most nagy nyugalomra van szükség.
- Gema nyújtsd le a fúrógépet - kérem tőle-, hogy egy kissé kitágítsam az egyre jobban felszabaduló átbújást. Rám néz, és aggódó tekintettel lenyújtja a gépet. Ilyen omladékban fúrni és még egy kis vésés is, nem szólva az egyebekről?!!
Mindannyian ismerjük ezt az érzést. Tehetetlenül, aggodalommal nézni a társunkat és izgulni, hogy „csak most ne történjen semmi rossz”.
Még néhány izgalmas perc, egy nagy levegő kifújás –nehogy hozzáérjek valamihez - és már csúszok is át a résen az ismeretlen tágasabb térbe. Egy törmelékes lejtőre érek. Az omladék alulnézetből sem megnyugtatóbb. Gemát a mellettem nyíló lejtakna szélén állva bevárom és már „menekülünk” is tovább. Ereszkedés, rövid meanderező járat kisebb letörésekkel és ott állunk egy kb.15 méteres akna szélén. Elfogyott a kötél. Másnap újra kockáztatunk és elkezdjük felmérni a járatot, amíg Gema és kis Moha beleereszkedik a folytatásba. Legnagyobb örömükre lent, megpillantják a régi köteleinket. Üdvrivalgással nyugtázzák az átjutást a Gortániba. Nem tudják hol, mivel azon a ponton még egyikük se járt, de tudják, hogy biztosan benn vannak. Rövid vágta után a Bulder-fal bejáratát már megismerik. Sietősen térnek vissza és újságolják az örömhírt: - Az Enyémke - terembe vezetett az akna!
Szájunk a fülünkig szalad és egy kemény kézfogás kíséretében megöleljük egymást.
Sikerült az új bejáraton keresztül bejutni a GORTANI-ba. Hogy mit jelent ez nekünk a nagy örömön kívül? Ezután a kutatások helyszínét két nap helyett két óra alatt el tudjuk érni. De hogyan vezetett az út idáig?

Földrajzi elhelyezkedés

Az expedíciók kutatási területe a Michele Gortani-barlangrendszert magába rejtő Canin-plató. Olaszország északkeleti részén található, Tarvisiótól délnyugatra levő, Sella Nevea nevű üdülőközpont felett, a Júliai-Alpok 2000 m fölé magasodó csúcsaitól övezve. Legmagasabb közülük a Szlovén oldalon meredeken kiemelkedő Triglav csúcs.(2863 m) Az átlag 1900 m tszf. magasságban elterülő keskeny karsztos platót É-ról a meredek letörésű Raccolana-völgy és a rio del Lago völgye, D-ről a 2587 m magasságú Canin csúcsot magába foglaló K-Ny-i csapású hegygerinc határolja, amely Olaszország és Szlovénia határát is képezi. A növényzetet a mélyebben fekvő területeken fenyőerdő, 1700-1800 m között törpefenyő alkotja, feljebb foltokban megjelenő sziklagyepek találhatók.

Geológiai viszonyok

A terület földtanilag a Déli Mészkő-Alpok vonulatához tartozik, melynek felépítésében a Magyarországon is gyakori fődolomit és dachsteini mészkő vesznek részt elsősorban. A 220 millió éve a triász időszak trópusi tengerének vizében néhány méteres vízmélységben keletkezett ún. platform mészkőben helyenként tömegesen fellelhetünk 10-20 centiméteres Megalodus kagylókat, mészalga rétegeket, valamint az algákkal táplálkozó csigák maradványait. Az idősebb, alul tömeges megjelenésű, felül 2-5 méteres rétegpadokban kifejlődött fehér, és világos sárgás-barna dolomit látható vastagsága legalább 1400 méter, míg a vastag és óriáspados kifejlődésű fehér, vagy vajszínű mészkőé 1200 méter. Fiatalabb mezozoós üledéket – jura kori vörös mészkő – csak egy kis foltban, lehet itt találni, tektonikusan besüllyedt helyzetben, nagyobb elterjedésben a Soca-völgyében ismert, ahol a valamivel fiatalabb kréta kori üledékek is megtalálhatók. A hegységszerkezeti (tektonikai) elemek között legjelentősebbek a megközelítőleg NyÉNy - KDK csapású antiklinális és szinklinális szerkezetek, melyek a velük megközelítőleg párhuzamos törésrendszerek által határozzák meg a barlangjáratok irányait. Ugyancsak jelentősek az ÉNy-DK-irányú nyírási zónák, melyek mentén a legnagyobb barlangi termek alakultak ki. A kőzetrétegek zömmel nyugodt településűek, csak enyhén ívelt szerkezeteket lehet látni, gyűrődések csak helyenként figyelhetők meg. A szélrózsa szinte minden irányába mutató tektonikus törésvonalak igen gyakoriak a területen, melyek jól láthatók a növényzettől mentes, kopár mészkőfelszíneken. A plató déli földtani határát a Canin-gerinc lábánál egy hosszan követhető törésvonal alkotja, amely mentén a dolomit a mészkőhöz képest legalább 1300 m-t emelkedett ki.
A területet a pleisztocén (jégkorszak) során többször is jégtakaró borította. Az egykori gleccserek nyomai jól felismerhetők több szintben is glaciális teknővölgyek formájában. Eredeti formájukban a rio del Lago völgyében, valamint az Iof di Montasio déli lábánál tanulmányozhatók. A Canin vonulatától É-ra és D-re levőket a magashegységi karsztosodás erősen átformálta, a mai, törmelékkel kis mértékben feltöltött, felszíni lefolyással nem rendelkező medencéket és kisebb relatív kiemelkedésű hegytömbökkel tarkított platókat létrehozva.


A barlang kutatásának rövid története

A Michele Gortani-barlangot a trieszti barlangkutatók - a Boegan csoport, CGEB tagjai - 1965-ben tárták fel. (M. Gortani neves olasz geológus és barlangkutató volt, aki 1926-tól az Olasz Barlangtani Intézet igazgatója volt 1966-ban bekövetkezett haláláig). Akkoriban a mai korszerű technikai eszközök hiányában nehéz kötélhágcsók segítségével, háromévi szívós kutatás után, 1968-ban érték el a végponti szifont -892 méteres mélységben. Hosszú évekig ez volt Olaszország legmélyebb barlangja, s több mint nyolc kilométer hosszú volt. 1985-ben a kutatóknak a szomszédos Davanzó - barlanggal sikerült összeköttetést találniuk és így a két barlang alkotta rendszer már meghaladta a 13 km-es hosszúságot. 1986-ban olasz búvárok merültek a végponti szifonban és 200 m-t beúszva, tovább növelték a barlang mélységét, amely ezzel elérte a jelenlegi -934 métert.


A Gortani újjáéledése

Készülődés az X ponti bivakban a P140 felső folytatásához	Egy kürtőmászás története (1993-97-ig) A barlangrendszert jelenleg is kutató magyar barlangászoknak a végpontot az első, 1993-as túrán nem sikerült elérni, csak a következő év februárjában. Ezt követően kíváncsiságuk egy új ismeretlen kürtő -felfelé nyíló függőleges járat- felé irányult. Valahol itt követtük el a „hibát”. Az ilyesfajta kutatásnak ugyanis az a veszélye, mint a kábítószernek: nem lehet abbahagyni. Az idő közben lejárt, de a kürtőnek még sehol a vége, így a következő évben vissza kellett térni. A visszatérések alkalmával egyre több felszerelést kellett a helyszínre szállítanunk. A barlangba minden alkalommal be kellett építenünk csaknem 1000 méter kötelet –720 méter mélységig, a hozzátartozó súlyos anyagokkal: nitt fülekkel és karabinerekkel. Mindenkinek magával kell vinnie ilyenkor a teljes hálófelszerelését, egyheti élelmét és a világításhoz szükséges karbidot. Hogy a gyakran harmadik zsák se maradjon üres, arról a közös technikai felszerelés gondoskodott. Így került még a zsákokba motoros fúró, mászó felszerelés, mászó állvány, vésők, kalapácsok, térképező műszerek és természetesen a kutatáshoz soha nem elegendő kötélből még további néhány száz méter. A könnyű bag 10 kilogramm, a nehezebb 15 kilogramm volt, tartalmától függően. Így azután a 2-3 zsákos akciókban a 35 kilogramm fejenként könnyen összejött. Ezt a tömeget kényelmes hátizsákban sem szívesen cipeli az ember fenn a felszínen. Itt a föld alatt szabályos mazochizmus volt az állandóan koloncként lógó zsákokkal a szűk meanderekben haladni, de mindez sajnos elengedhetetlen a felfedezés vágyától megfertőzötteknek. Természetesen a túra végén az élelmiszer és a karbid kivételével szinte mindezt újra ki kellett szállítani a felszínre, le a hegyről a gyakran derékig érő friss hóban. A 14-16 fős csapat a transzportálást és a barlang kiépítését általában egyetlen nap alatt elvégezte, hogy minél több idő maradjon a kutatásokra. Hosszasan mesélhetnénk a különböző történeteket, de az évente ismétlődő expedíciókban hol a kürtő fogyott el, hol az időnk. Már harmadik éve ostromoltuk a második kürtőt a By-passnál – 720 méter mélyen, de az nem akart engedni. Végtelen sötétjét erős halogénlámpáink fénye sem tudta áttörni. Végül a kürtő hamarabb fogyott el, mint a mi kitartásunk. Az 1997-es februári expedíció meghozta a sikert. Egy tagban, kettőszáz méter magasságba felmászva sikerült bejutni egy szövevényes járatrendszerbe és kezdetét vette az immár egy évtizedes kutatás. Való igaz, hogy ezek után csak az idő és munkabíró képességünk szabott határt az eredményeinknek.
Sínen vagyunk végre, illetve az állványon
Még nem látni a tetejét!
Ez látszik felfelé a 140 felső 60-asából	Aknatető. Kiszállás a P140 tetején egy meanderbe, amely mögött több 100 m járat és további kürtők várnak ránk.

Sikeres feltárások a GORTANI-ban

A 97.-es bejutást követően olasz barátaink a Boegan csoporttól fix kötelekkel kiépítették a barlangot a bejárattól egészen –720 méterig. Nagy fizikai és anyagi segítség volt ez akkor és az óta is. Maradt így is elég cipekedés és költség, ami reánk várt. 1998. februárjában újabb kilencnapos földalatti expedíciót szerveztünk az előző nyári esőzések miatt félbeszakadt feltárások folytatására. Nagy reményekkel nekibuzdulva az egyik legfelkészültebb expedíciónkat szerveztük meg. A kétszer 8 fős csoport február 13-án szállt le a barlangba. Fejenként 2 db transzportzsákban közel 500 kg felszerelést szállítottunk 900 m szintkülönbséget megtéve az új bivak helyig. A bivakot –720 méterről felmászva a 200 méteres akna feletti szakaszban, -508 m-es szinten a Szemüregben rendeztük be. Innen indultunk a feltáró túrákra, összesen hat alkalommal. Egyre mélyebbre és mélyebbre kellett hatolnunk Ettől az expedíciótól kezdve minden alkalommal több száz méter kötelet, alapcsavart, mailont és nittfület vittünk alapanyagnak, amelyeket az elmaradhatatlan kettő darab RYOBI motoros fúrógép segítségével építettünk be. A térképezés gyorsítására lézeres távmérőt és sountó műszert használtunk. Ezek nélkül számunkra elképzelhetetlenné vált a hatékony feltárás. Az új részekben az évek során több

A régi és az új DVP ház

mint  nyolc 100 méternél is nagyobb aknát és kürtőt sikerült feltárni. Többségükben a Gortaniban kifejlesztett mászótechnikát alkalmaztuk.
Összeszerelhető alumínium állvány és motoros fúró segítségével, korábban elképzelhetetlen tempóban haladtunk felfelé a kitett függőleges falakon. Kutatásainkkal egyidejűleg térképezni kellett a feltárt járatokat, a térkép ugyanis a továbbkutatás egyik legfontosabb kelléke. Megmutatja a tektonikai és morfológiai összefüggések alapján, hogy merre keressük a továbbvezető utat. Volt olyan év, hogy az öt nap alatt 2600 méter új részt sikerült feltárni és feltérképezni.

Az elmúlt évek feltárásai a főbb kutatási pontokon:

Tenisz stadion és környéke
Az új, állványos mászótechnikát, amely az eddigi sikerekhez vezetett továbbra sem mellőzhettük. A Szemüregben kialakított bivakunk felett egy időszakosan aktív, +100 m magas kürtőn keresztül kis Mohával az élen egy hatalmas terembe jutottunk, a Tenisz stadionba. A mászás folytatásával a negyedik napra itt függőlegesen 200 méterre megközelítettük a felszínt. Sajnos a járatok több ponton is hosszan elszűkülő járatokban (Szuperman) és omladékban végződnek. A Tenisz stadion térségében fantasztikus kürtő (Tiszta szoba, Prézli) és aknarendszereket sikerült feltárni. Még az is megesett, hogy újra felfedeztük a Tenisz stadiont, amikor 75 m magasból a közepébe ereszkedtünk egy „ismeretlen” óriás teremnek. A Sportcenter felesleges átmászása után feltáruló meanderből megnyílt egy feneketlen, -180 méter mély aknarendszer, a gyönyörű formájú Szív-aknával, amely vissza zár a Szemüreg bivakhoz a Damokles-kürtőn át. Az akna iskolapéldája a magashegyi korróziós karsztaknáknak, üstjeivel és kioldott szikla bordáival. A másik, kevésbé kellemes emlék, az irgalmatlanul sáros, 60 méteres Hálaadás-járata, ami egy hatalmas Fekete akna oldalába torkollott. Nagy önfegyelemre lesz szükség, hogy az ismeretlen mélységhez újra visszatérjünk. A 2000-es téli expedíciónk után sajnos az itteni kutatásokat fel kellett függesztenünk miután egy távolabbi bivakba költöztünk az X. ponthoz.
 

Az Ablakon túl
A legjobban egy három méter átmérőjű ablak izgatott bennünket a 140-es akna túloldalán. Leóék egy bravúros oldal traverzzel átharántolták a tizenöt méter átmérőjű aknát. És a folyosó csak ment tovább hosszú egyenes szakaszokkal. Közel 2 km új vízszintes járatrendszerbe jutottunk. Ez a járat nem túl magas (1,4-1,8 méter), szilvamaghoz hasonlatos trapéz formájú szelvény volt, az alján változó mélységű (1-5m) meanderező csorgával. A továbbhaladást számos, a járatot kettészelő akna akadályozta, amelyeken kötélbiztosítással és kötélhidak segítségével keltünk át. Az 5-10 méteres aknák némelyikének alján vízfolyás hangját hallottuk. A Michele Gortani barlang új része a 98-as feltárás végén 4630 m volt és a szintkülönbség, amit kimásztunk és elértünk mintegy 430 méter. Ekkor mondtuk nem kis büszkeséggel „Ez már csaknem egy fél Gortani !” A technika ismét jól vizsgázott.
Már a 98-as téli expedíció eredményeként felmerült a gondolata, hogy kell lennie egy új bejáratnak, amely megkönnyíthetné a lejutást a kutatások helyszínére.
1999-ben visszatérve leereszkedtünk a Trapéz-folyosó legnagyobb aknájába (Csóka-akna), -30 méter mélyre. Kiderült, hogy a folyosó alatt, egy párhuzamosan húzódó, időszakosan aktív járatban vagyunk, amely kürtőkkel kapcsolódik a felette lévő részhez. A vizeket elvezető járat egy -60-as aknába és a másik irányban egy -90 m-es szintkülönbségű aknarendszerbe (Déli-akna) torkolva szűk hasadékban tűnik el.
A szerteágazó folyosók egyike egy vető menti letöréssel (Vető-ág, 210m), másika egy átmászatlan aknával végződött. Oszi könnyed haránttal jutott át rajta a tovább vezető folyosóba és egy kisebb bontással elértük a hatalmas méretű Három Nagy terem zónáját. Erről a végpontról sikerült 2003-ban bontással továbbjutni a Humboldt-járatba további -150 méterrel mélyebbre.
A P140-es akna aljáról indult egy oldalág, 300 m hosszú keskeny meander, ahonnan legnagyobb csodálkozásunkra, a végpontra vezető 1 km-es Grande meandro (Nagy meander) oldalágába sikerült visszajutnunk. Nagy szerencse, hogy az olaszok ebből az irányból nem jöttek be a 140-es alá. Bár ott valószínűleg ugyanúgy megálltak volna, mint a 200-as By Pass akna aljánál.

Az X pont környéke…
…..ugyancsak érdekes területnek ígérkezett. A Bulder-fal mögött, 1998 telén egy +25 m-es kürtőből zuhogott a víz. A víz útját követve a 260m hosszú Nagy-meanderen át (ez egy másik), sikerült feltárni a Gortani egyik leghosszabb (250m) a Szabó József csoport névadójáról elnevezett kuszodáját. A lapos járat közel párhuzamosan az X Ponti bivak folyosó É-i ágával, egy vargabetűvel dél felé tartva a bivak mellékhelyisége alatt csatlakozik vissza a járatba.
A teljesség igénye nélkül meg kell említeni azt a 100 méteres egybefüggő aknát, amit két részletben tártunk fel (-60m, +40m), és a felső kürtős része, a Leo-pot még tartogathat meglepetéseket. Ugyanilyen tisztázatlan terület még az X ponti kerengő kisebb aknáival, kürtőivel. A nevét méltán viselő Szeles-lyuk biztató kürtőjében, az X pont szintje felett mintegy +90 méter magasan egy szűk meander megállított bennünket. Ez azért volt érdekes kutatási hely számunkra, mert a felszínen egy reményteljes kutatási pontunk felé, a MAFC-os barlang irányába, haladt. (táv:130m)


Ausztrália
A 2000-es tábor nem volt szerencsés az X pont környékén kutató csapatnak, legalábbis a tábor utolsó napjáig. Régóta terveztük a 120-as utca végén a (30-as) kürtő mászását, de talonban tartottuk. A már-már elkeseredett csapat szerencsétlen szerencséje az utolsó napi bejutás volt. A kürtő kimászásával újra sikerült nagyot fognunk. A kürtő tetején nyíló meanderen keresztül számtalan járat, akna tárult fel és csak belefutni volt idő. Ez a felfedezés a P140-es ablakának átmászásához volt fogható. A barlang bejáratától majd kétnapi járásra lévő új szakasznak az Ausztrália nevet adtuk. Teljes egy évi várakozás után térhettünk csak vissza 2001 telén.
Utunk az új bivakba -az X ponthoz- valóban két napig tartott. A keserves transzport ellenére örültünk, hogy felébredve negyed óra alatt az új részben lehettünk. A társaság több csapatra szakadva a szélrózsa minden irányában kutatott mért és rajzolt. A legfontosabb feladat most is a térképezés volt, hisz a rengeteg járat összefüggéseit és a kutatások irányát csakis ennek alapján tudtuk kijelölni. Fantasztikus érzés volt este a bivakba visszatérve hallgatni a beszámolókat. A járatok nem túl tágasak, de vannak a törések mentén kialakult nagy elosztók (Bag pont, Elosztó, Huzatforgó), hatalmas tömbökkel. A járatok enyhén emelkednek, a törések mentén kisebb-nagyobb felmászásokkal megszakítva egy magasabb szinten folytatódnak (Negró-kürtő), ahol már egy +2,9 fokos hidegben ritkaságnak számító denevérmúmiára is ráleltünk. Közben a szelvény igen változatos. A széles, lapos kuszodák 2,5-3 méter átmérőjű, szépen oldott, fosszilis folyosókkal váltakoznak (Csipkés-út 350m, Iszap sivatag 560m), keskeny tovább vezető aknával, de van benne vető menti nyílegyenes járathasadék is. (Csuporka-ág 175 m).
Az elosztók közül a legnagyobb a Helikon-terem. Benne egy -40 m-es aknával, ahol sajátos faunájú szakaszra leltünk (Állatkert). Innen indul egy aktív mély szakasz, a Vízvadász, hosszú meanderekkel és kis aknákkal tagolva. Eleinte az É-Ény irányt követi, majd egy spirált leírva egy félszifonon át megfordul és DK-i, illetve déli irányban 1,1 km-el a kezdete után, -167 méter szintet ereszkedve, egy lezárt ellaposodó szifonhoz ér. A víz a szifon túloldalán (térkép alapján kb. 60 m /1252 m tszf.) a 350 m hosszú Menydörgő meanderen keresztül éri el az olasz részt a Galeria del Vento végén nyíló 95 méter mély akna (P 95) aljánál. A vizek útját innen már nyomon követhetjük a Grand Meandrón keresztül egészen a végponti szifonig. (-920 m / 1008 m tszf.) Ez a szint a jelenleg ismert barlang legalsó vízvezető szintje. A Vízvadász a spirál fordulójával visszacsatlakozva a Menydörgő meanderbe szertefoszlatta azt a reményünket, hogy eljussunk a Goriuda-forrás felé. A kérdés ezek után, hogy a Gortani vize hol kerül felszínre.
A Helikontól a meandereket felfelé követve a Negró-kürtőn keresztül, akrobatikus akna harántokkal és felmászásokkal a fantasztikus léptékű +60 m magas Fás-kürtő termébe jutottunk. A csarnokban eljegesedett vízlefolyások és behullott fadarabok jelezték a felszín kézzelfogható közelségét, amelytől már csak 130 m választott el bennünket. (Ide csatlakozik be a Dékány Péter-barlang 2002 őszén.)

Időkapu
Ausztráli felfedezése után, 2001-ben a sok izgalmas és félbeszakadt feltárás mellett az egyik legnagyobb eredményt Kutya (azaz Németh Zsolt) produkálta.
Előretolt bivakunktól, az X ponttól alig 200 méterre –az Ausztrália nevű részben- egy kis terem tetején (P8) nyílott egy déli irányítottságú fosszilis meander. A szakasz térképezése közben 280 méter után egy kis oldalhasadékba benézve gyanús kitöltést és köveket talált, amelyek meglökve, visszhangozva zuhantak lefelé. Becsúszva és betekintve a tágas aknába, a távolban egy alig észrevehető kötelet látott kicsiny elhúzással. Felszerelés híján másnap visszatértek és gyanúnk beigazolódott. A Galleria del Ventoból, 1995-ben általunk kimászott kürtő tetejébe sikerült bejutni. Az X ponttól másfél órai járásra, majdhogynem ott álltak a P95-ös akna tetejénél, a Vento-folyosóban, alig több mint hat órára a bejárattól. Amikor 16 órás fárasztó transzporttal leszálltunk, még nem gondoltuk, hogy –fele idő alatt- egy 8 órás úton fogunk visszatérni a felszínre. Az Időkapun keresztül záródó 2500 méteres Nagy Kör a térképünkön csupán 25 m eltéréssel zárult, igazolva ezzel is méréseink expedíciós igényeinkhez igazodó pontosságát.
Nem bántuk, hogy 1995-ben a törmeléktől takart nyílást nem fedeztük fel az akna másik oldalán, mert akkor a P200-as (By Pass kürtő) fantasztikus kimászásának élményével szegényebbek lennénk. Így van ez jól!

Humboldt – ág (hossza 2004-ben.:1588m, -143m) 1206mtszf.
Régi tervünk volt, hogy a Három nagy-terem térségét kutassuk, azonban mindig voltak kézenfekvőbb és közelebbi lehetőségek. A Dékány-barlang feltárásával 2002-ben egy izgalmas kutatási fázist zárhattunk le az Ausztrália nevű szakaszban. Így került sor öt év után 2003 telén a Három nagy-terem térségére, ahol a végponton egy CGEB felirat alatt –de szó szerint- neki álltunk a bontásnak. A bontás eredményeként egy újabb jelentős járatszakasz tárult fel. A járatban enyhe lejtéssel kb150 méter után egy 22 méteres ereszkedés után a névadó Humboldt-terembe érkeztünk.(30 x 25 m, +31m magas) Ebben a szakaszban jellemzőek a lapos, de nem kényelmetlen kúszó járatok, amelyek kisebb terekkel váltakoznak. A kőzet jellegzetesen –apró morzsalékos- töredezettséget mutat. A terem után nagy meanderező folyosóban folyamatosan lefelé haladva agyaglejtőket harántolunk. Sajnos -110 méter szint után az egyre agyagosabb járat egy szűk, sáros meanderben járhatatlan elágazásokra oszlik.
2004-ben -már megint Kutya a „nagy összekötő”- a Litoklázis-folyosó végét összekötötte a Három nagy-terem bevezető szakaszával. A két járatot alig tíz méter választotta el egymástól, ahogy azt a térkép is mutatta. Ez a kicsinyke felfedezés kényelmesebbé és egy órával rövidebbé tette az X ponttól az utunkat az új feltárásokhoz. Folytatván azokat a Három nagy-teremből és a Humboldt-teremből egy-egy kürtőrendszert másztunk ki. (Fizetős-meander +64m és Dr BETE +122m) Az utóbbinak egy rendkívül huzatos oldalágában többnapi bontás árán, egy kürtő alján álltunk meg a feltárással. A Humboldt – szakasz bejáratától alig 17 méterre -a járat elején- nyíló másik oldalágban, amelyben szintén elviselhetetlen huzat volt, háromnapi bontás után sikerült továbbjutni. A járat folytatódik változó méretekkel, nagyobb termekkel tagolva. A járat és a huzat iránya alapján itt felszíni kapcsolatot feltételezünk, míg az előző, Dr.BETE oldalágában befelé áramló erős huzat belső járatokra utal. A barlang ezeken a részeken már a Bila Pec K-i falán túlnyúlva a sípálya felé tart.

Kutatások a felszínen 1998-tól.

A 98-as téli expedíció eredményeként egy új elképzelés körvonalazódott bennünk. Az Ablakon túli részek, a Trapéz-folyosó és térsége, 1400 m tengerszint feletti magasságban húzódtak. Felméréseink alapján megközelítettük a felettünk meredeken, lépcsősen lejtő hegyoldalt. Ez a tény és a járat-színlőt képező agyagos padkán több helyen is talált apró rágcsáló maradványok valószínűsítették számunkra egy új, az eddiginél könnyebb bejutást jelentő bejárat létezését.
Az egyre hosszabb és fáradtságosabb lejutás a bivakig, szükségessé tette egy új bejárat felkutatását, amely megkönnyíthette ennek a kimeríthetetlennek tűnő barlangrendszernek a továbbkutatását.

A Canin-fennsíkon a magyarok által feltárt barlangok:

Reálisnak tűnő elképzelésünket tudományosan is megtámogatva, azonnal munkához láttunk. Elhatároztuk, hogy többé nem várunk egy évet az újabb expedícióig, hanem nyáron a felszín kutatására tábort szervezünk. Pünkösdkor, az olvadozó hólejtőkön, szakadozó esőben nekiálltunk a hegyoldal átkutatásának. Nyári táborunkat készítettük elő. Egy letűnt kor nyomán romantikus táborozások vették kezdetüket. Az áthatolhatatlan terepen sorra tárultak fel az addig ismeretlen barlang kezdemények, a sziklák közül feltörő 4-5 fokos erős huzat nyomán.
 

Pünkösdi barlang (1640 mtszf.) 700m: -36m
Az elsők között találtuk meg a sziklafalban nyíló Pünkösdi-barlangot. A barlang zömmel vízszintes kiterjedésű, ahol a meanderek és freatikus, nyomásalatti lapított csőjáratok váltják egymást. Az inaktív részt egy rendkívül szűk meander utáni akna (P8, P25) köti össze egy időszakosan aktív járattal. A barlang jelenlegi végpontjain elszűkülő, omladékkal végződő járatból tör elő az erős huzat. A feltételezett kapcsolat a Gortanival a Fás-kürtő irányába mutat, amelyet mintegy ötven méterre megközelít. A kutatást nagyban nehezíti a több, mint kellemetlenül szűk 60 m-es meander. Térképért klikk ide

MAFC barlang: (1578 mtszf.) 122 m: -60 m (továbbjutás 2002 nyarán) A barlang bejáratát már 1998 pünkösdjén megtaláltuk. Ez volt az a barlang, amelynek kibontásával és feltárásával a legtöbbet foglalkoztunk. A helyenként felfagyott bejárati szűkületből több köbméter törmelék eltávolítása után egy kicsiny, öt méteres akna-termecskébe jutottunk. Bele kezdtünk egy innen nyíló rendkívül huzatos meander tágításába. A mintegy nyolc méteres hasadék szétvésésével több kisebb aknán át sikerült lejutni –60 méteres mélységbe, a jelenlegi végpontot jelentő terembe. A 15x10m-es terem omladékos aljából és oldalából erős huzat jön, és elképzelhető, hogy kapcsolatban van a Gortanival a Vento-kürtő irányába. (táv 30-40 m, szint – 6-30 m) Térképért klikk ide Magyar-barlang: (1627 mtszf.) 856m: -196m A korábbi terepbejárások ellenére a barlang bejáratát csak két évvel később 2000 pünkösdjén egy hétvégi túra alkalmával fedezte fel Gema (Zih József). Egy sziklakibúvás menti kicsinyke hasadékot megbontva hihetetlen erősségű

CANIN Col delle Erbe barlangjai 1993 után a Magyar feltárás eredményeként. Nagyításért KLIKK a képre

huzat tört elő a nyílásból. Már indulófélben voltunk haza, így a másnapi bontással csak arra jutottunk, hogy itt barlangnak kell lennie!
A nyári tábor idején szinte megállás nélkül lejutottunk -150 méteres mélységbe. Itt egy összeszakadt ikerakna alkotta omladékterem állított meg bennünket.(Sziszifusz-terem)
A felsőbb szintekről további párhuzamos aknák indulnak (Római fürdő), de egyik sem éri el a végponti terem szintjét. A barlangra jellemzőek a röviden meanderező járatok, amelyeket tágas 5-8 méter átmérőjű lépcsőzetes aknák kötnek össze egymással. A legnagyobb -40 méter mélységű. A meanderek lejtésiránya alapján feltételezhetjük, hogy a felső szakaszok is egykor víznyelőként működtek.
A barlangban az aktív vizek jelenleg csak az alsó szakaszon jelennek meg.
2001 nyarán az omladékos terem aljának szerencsés átbontásával végre teljesült a kitűzött célunk. Bejutottunk a GORTANI-ba. A Magyar-barlang a hosszas kitartó kutatással a Gortani és ezen keresztül a Col delle Erbe rendszer részévé vált. A veszélyes átbontást ősszel több köbméter kőtörmelék áthalmozásával stabilizáltuk. A rendszer új bejárata (Abisso Rose Gyuri) ideális lehetőséget nyújt a további kutatásokhoz, akár nyáron is. Az előretolt kutató bázis -az X-ponti bivak- ezen a bejáraton keresztül alig másfél óra járásra van a felszíntől. TÉRKÉPÉRT KLIKK IDE
 

Dékány Péter barlang: (1778 mtszf.) 655 m: –182 m A barlangot a téli kutatások és méréseink alapján, egy nyári terepbejáráskor 2002 nyarán az utolsó előtti nap sikerült megtalálni, Kutya – kis Moha párosnak. A törpefenyőktől elrejtett bejárat pontosan a Fás-kürtő zónája felett volt, a régóta ismert Abisso Vianello (T11-es bejárat) szomszédságában, mellyel nem függ össze. A másnapi felderítéskor kis Moha -90 méteres ereszkedés után, folytatódó járatrendszerből fordult vissza, amelyet visszatérve egy őszi túrán tártunk fel. A több mint 500 méter hosszú bonyolult, freatikus csőjárat-rendszerből (bigoli) három akna is indul lefelé. A legnagyobból akadály nélkül tovább lehet ereszkedni újabb -110 métert. Az akna az előző télen több ponton is kimászott Fás-kürtő mennyezetébe torkollik. A Dékány-barlang lett a második bejárat a Gortani új részei felé. Ez már jóval könnyebben „adta magát” és felső kijáratként a több kilométeres Ausztrália zónájának kutatására tett pontot.

A GORTANI alaprajza és a Fonda-Sisma-Laricetto bg. (jobbra lent) Nagyításért KLIKK a képre!

Egyéb barlangok

Az 1700-1800 méteres szinteken folytatott terepbejárások eredményeként még további kilenc objektumban végeztünk kutatásokat. Szinte mindegyikre jellemző a hasadék mentén kialakult, erősen korrodált, karsztos akna. A falakat éles, függőlegesen lefutó bordák tagolják. Aljukon kőtörmelék, hó illetve elszűkülő hasadék található. Az így feltárt barlangok hossza eléri a 600 métert.

Távlati kutatások

Kutatásainkkal tulajdonképpen elégedettek lehetünk. Az általunk, magyarok által feltárt barlang hossza meghaladja a 17,5 kilométert. A rendszer teljes hossza pedig eléri a 36,8 kilométert. Mégis összegzéskor, a barlang hidrogeológiai adottságait figyelembe véve, meg kell állapítanunk, hogy a legmélyebb pontot, a szifont (1008 mtszf.), valószínűleg nem tudjuk túllépni. Az 1400 méteres szintről két helyen sikerült mintegy –210 méterrel lejjebb jutnunk. Kiindulási pontunkat, a By-pass kürtő fenék-szintjét (-715m, 1213mtszf.) a P140 aljáról induló csőjáratban, -23 méterrel és a Humboldt-járatban, –7 méterrel sikerült túllépnünk. Innen a feltételezett karsztvízszint még további 180-200 méter. A Gortani szifonjától Ény-ra 1880 méterre lévő Dobre Picka barlang szifonja, amely a Goriuda forrást táplálja, további -106 méterrel lejjebb, 902 mtszf. magasságban található. Ebben a zónában még további kemény kutatások várnak ránk.
Egy teljesen másik irány, amely kijelöli számunkra a jövő kutatási feladatát, az Aragonit-folyosó. Az itt található végponti omladék sikeres átbontása lehetőséget nyújt arra, hogy kapcsolatot teremtsünk a szomszédságunkban lévő Foran del Muss 16 kilométeres -1140 m mély rendszerével. Ezen a szinten alig több mint 300 méter választ el bennünket a rendszer egyik barlangja, a Dobre Picka oldalágától. Sikeres kapcsolat esetén Olaszország leghosszabb barlangrendszere lehetne itt a Canin-fennsíkon.

Hidrológiai viszonyok

A Canin-fennsík (1700-2000 m) vizeinek jelentős része É-on a Raccolana-völgyben, a Goriuda- forrásban (861 mtszf.) lát napvilágot. Ez a forrás Sella Neveától NY-ra, mintegy 3 km távolságra, a völgytalp felett 120 m magasan található. A víz egy tágas barlangnyíláson (Fontanon del Goriuda) keresztül zuhan alá, látványos vizesés formájában. Közepes vízhozama eléri az 1000 liter/sec-ot. Ez a környék legnagyobb karsztforrása. Egy másik, időszakos forrás, ugyancsak Sella Nevea mellett, a parkoló mögötti réten található. Ennek közepes vízhozama 100 liter/sec. A Gortani közvetlen szomszédságában, tőle nyugatra elterülő Foran del Muss rendszer (16 km: -1140 m) egyértelműen a fenti forrásokat táplálja.
A Gortani vonatkozásában egyes összefüggés vizsgálatok, - amelyekről idáig nem sikerült írásos dokumentumot találnunk - kapcsolatot feltételeznek a Szlovéniai Boka-forrással. (920 m tszf.) (6,2 km távolságra /- 88 m a végponti szifontól) Kétségtelen tény, hogy a Gortani fő vízvezető járatai és szifonja (1008mtszf.) DK-re ebben az irányba húzódnak, homlokegyenest ellenkezőleg a Goriuda-forrás ÉNY-i irányával, amely csupán 2,3 km /-147 méterrel lejjebb fakad.
Van egy másik összefüggés, amelyet az olasz kutatók 1997-ben vízfestéssel bizonyítottak, a Led Zepppelin barlang és a Glijun, valamint a Boka-forrás között. A Zeppelin kapcsolata kimutatható volt a Goriuda-forrás vonatkozásában is. Ennek alapján nem lehetetlen a Gortani vizeinek felbukkanása szlovén oldalon. A nagy kérdés, vajon a Gortani vizei miként oszlanak meg a két ország forrásai között. Feltételezhető-e hogy kettős vízvezető rendszerrel van dolgunk? Erre talán választ adnak egyszer a mi kutatásaink.

A kutatások rövid áttekintése (1993 – 2004-ig)

Ezzel egy tizenhárom éves korszak zárult le a Gortani és a magyar barlangkutatás történetében.
Reméljük, hogy egyszer még visszatérnek abba a barlangba, amelyre az olaszok csak ennyit mondtak:
„A Magyarok bebizonyították, hogy egy barlangnak soha sincs vége.”
A szomszédos Foran del Mus 16 kilométeres rendszerével történő összekapcsolás esetén jó eséllyel Olaszország leghosszabb barlangja lehetne itt, a Canin-fennsíkon. (54,3km)

A GORTANI magyarok által feltárt hossza eléri a 19 kilométert.

A barlang teljes hossza: 38,3 km (2008. 01.)

(13km Gortani-Davanzo + 6,3km Vianello-Buse d Ajar + 19,0 km magyar feltárás.)

Köszönetnyilvánítás

Az elmúlt évek expedícióiban és kutatásaiban számos csoportból, mintegy 180 személy vett részt. Volt, aki csak egyszer, de voltak, akik többször is visszatértek és megalkották ennek a csoportnak a magját. A nehéz, sokszor lehetetlennek tűnő feladatok sikeres megoldása újult erőt és kitartást adott mindenkinek. A viharos nehézségek és cipekedések, a siker boldogságával vegyítve, egy rendkívüli közösséget hozott létre, a Gortani csoportot. Ezúton is köszönetet mondunk mindazoknak, akik, sikereikben közreműködtek a föld alatt és a felszínen egyaránt. Köszönjük a trieszti Boegan csoport és barlangi, valamint hegyi-mentők támogatását, segítségét, akikre baj esetén mindig számíthattak a magyar kutatók.

Kutatásvezetők: Börcsök Péter, Kucsera Márton, Németh Zsolt, Nyerges Attila, Zih József

Kulcsemberek: Szabó Lénárd, Kunisch Péter, Nádasdi Oszkár, Zsólyomi Zsolt, Varjassy György, Simon Béla, Ligeti Márton, Molnár Tamás, Hlavács György, Dr. Nyerges Miklós, Köblös Csaba, Ádám Zsolt (CGEB.Triesztből)